Kicsit morbid, kicsit frivol, de nagyon szórakoztató Noël Coward Vidám kísértete, a Békéscsabai Jókai Színház új bemutatója. A ma is világszerte sikerdarab a harmincas évek Angliájába repíti a nézőt, és a jellegzetesen fanyar szigetországi humorból ad ízelítőt. Niedzielsky Katalin kritikája.
Nem kell mindig történelmi dráma, sorstragédia, erkölcsi tanulság, nemzettudatról súlyos üzenet évadnyitónak, akár egy vígjáték, könnyed szórakoztatás is megteszi, ha jó az előadás. Nagyjából ezt a következtetést vonhatta le a Sík Ferenc Kamaraszínház premierközönsége Noël Coward komédiájának láttán. A Vidám kísértet ráadásul nem egyszerűen bohózat, nevettető darab, hanem kísérteteket felvonultató, halottakat feltámasztó, misztikus szellemtörténet is, amely fordulataival sokszor meglepi, mellbevágja a nézőt, aki olykor még ízléstelennek, kegyeletsértőnek is tarthatja, amit lát.
A Jászai Mari-díjas Kiss József rendező ezzel a darabbal jól megnevettette, talán néhányszor meg is botránkoztatta, netán elgondolkodtatta a közönséget. Coward történetét és remek figuráit úgy vitte színpadra, hogy a poénok csattanjanak, a jellemek kibontakozzanak, és még a szerzőnél is mélyebbre ásott, amikor tudatalatti dolgokat, lelki mélységeket tárt fel. Ehhez persze nem lett volna elég, hogy lebben a függöny, borul az asztal, leesnek a lemezek, hanem kiváló színészek is kellenek, akik a békéscsabai társulatra hagyományosan jellemző, összeszokott, kifinomult csapatjátékukkal emelik az előadás színvonalát.
A harmincsas évek angol színpadát Noël Coward darabjai uralták. Akkorra a közönségnek elege lett a viktoriánus bölcseletekből, tanmesékből, az embereket nem érdekelte a háború utáni kiábrándultság, a nagy gazdasági válság, a munkanélküliség, az egyre feszültebb nemzetközi helyzet, Hitler hatalomra kerülése, a spanyol polgárháború, a terjedő fasizmus, az újabb világégés szele. A színházba felejteni és szórakozni mentek.
Coward, aki színész is volt, nem csak drámaíró, darabjait általában maga rendezte, eljátszotta a főszerepet, zenét is komponált. Humoros, szatirikus műveiben a nagypolgári életformát, erkölcstelenséget leplezte le, de nem foglalkozott társadalomkritikával, nem akart Shakespeare-t és a többi klasszikust követve tükröt tartani, vagy éppen állásfoglalásra késztetni. Művészi felfogásában leginkább Oscar Wilde utódja volt, aki azt vallotta, hogy a művészet nem tükör, hanem fátyol; nem rádöbbentetni kell a nézőt a valóságra, hanem helyette valami mást kínálni. Coward élt, halt a színházért, számára a színpad magát az életet jelentette. „Nem tudok semmi élvezetesebbet, mint azt a különös pillanatot, amikor a lámpák kialusznak, fény jelenik meg a függönyön, és az ember tudja, hogy egy-két másodperc múlva megkezdődik az előadás. Ez számomra ma is mágikus hatású” – mondta hetvenéves korában egy interjúban. Nagyon értett a színpadi eszközök bevetéséhez, a mágikus, misztikus fogásokkal sem fukarkodott, és nagy mestere volt a sziporkázó párbeszédeknek. Saját szavai szerint „yardszámra” tudott dialógusokat írni.
A Kavalkád című, 1931-es színdarabjából film is készült, ismertebb művei a Bukott angyalok (1925), Magánéletek (1930), az Akt hegedűvel (1956). A Vidám kísértetet (Blithe Spirit) 1941-ben írta, magyarul először 1947-ben mutatták be a Művész Színházban Apáthi Imre rendezésében. Ráday Imre, Tolnay Klári és Sennyei Vera játszotta a főbb szerepeket. Zöldi Gergely fordításában többek között 2015-ben a Játékszín tűzte műsorra a darabot Gálvölgyi Jánossal, Hernádi Judittal, Liptai Claudiával és Pásztor Erzsivel. Tavaly a Szolnoki Szigligeti Színház mutatta be szintén Kiss József rendezésében. A Jókai Színházban is Zöldi Gergely modern szövege hallható, a körmönfont, udvariaskodó angolos körmondatok helyett sokszor meglepő a mai slang, a kemény jelzők sora. Megjegyzem, az angol blithe jelző nemcsak vidámat, pajzánt is jelent, ami szintén belefér a szövegbe, az előadásba.
Kiss József békéscsabai rendezésében Charles, a népszerű angol író szerepét Gulyás Attila játssza ügyesen, szenvedélyesen. Árnyaltan és határozottam ábrázolja azt az ívet, amit be kell járnia a bonyodalmak leküzdéséhez. Új regényéhez csak anyagot akar gyűjteni, tanulmányozni egy igazi médiumot, de Madame Arcati meghívása túl jól sikerül, és innentől lavíroznia kell, tolmácsolni és közvetíteni két feleség, a valóság és a túlvilág között, ami nagy színészi kihívás, és ebben jeleskedik Gulyás Attila. Alighanem Ruth, Charles felesége kerül legnagyobb bajba a sikeres szeánsznak köszönhetően, hiszen szembekerül elődjével, az elhunyt első feleséggel, férjével és még önmagával is. Liszi Melinda kiválóan játssza a talán legösszetettebb szerepet, az elegáns, büszke nőt, az összetört, a féltékeny, az őrjöngő, a kiszolgáltatott és még ki tudja, milyen hitvest. A vígjátékokat a helyzetkomikumok, a félreértések éltetik, ebben az előadásban ezekről Madame Arcati, a spiritiszta gondoskodik. A többi hölggyel ellentétben, akik emberi mivoltukat domborítják, Fehér Tímea egészen boszorkányos, színesebb és harsányabb megjelenésében, viselkedésében, igazi bajkeverő, de elhivatott. Az izgalmas estére meghívott háziorvos, dr. Bradman és felesége tulajdonképpen az előkelő középosztályt képviseli, Csomós Lajos és Komáromi Anett nagyszerű páros, rengeteg humort visz a történetbe. A hókuszpókusz persze nem lenne teljes kísértet(ek) nélkül. Elvira, az első feleség alakját Tarsoly Krisztina kelti életre, vagány, markáns karaktert hoz, rendre beszól és kíméletlenül beolvas. Valódi tükör (igen, mégiscsak!), aki önvizsgálatra és számadásra késztet, elgondolkodtat (igen, nem csak nevetés van). Kezdetben vicces színfolt, a végén kulcsfigura lesz Edith, a cseléd. Boldog Ágnes színészhallgató nevét ebben az előadásban nyújtott teljesítményéért megtanulta a közönség.
Ritka szép, pazar miliőben játszódik mindkét felvonás. Condomine-ék nappalijában könyvesszekrény a plafonig, kandalló, kanapé, francia ablakok a kert felé, előtte hosszú függöny, ami majd meglebben, ahogy illik szeánszkor. Kiss József rendező tervezte az igényes díszletet. A jelmezek, főleg a női ruhák rendkívül elegánsak és választékosak, még Arcati cuccai is. A kísértetek öltöztetése, maszkírozása diszkrét, mégis jól elválasztja őket az élőktől. Juhász Katalin munkáját dicsérik a tetszetős, karaktereket erősítő holmik.
