(A bemutatóval szimultán a korabeli hangulatot főúri ételekkel idézett fel Fodor Mihály séf.)
– Én is grófnő vagyok. – Én is! – mondta a program előtt a közel tucatnyi grófnő a kastélykertben. Valóban ennyi grófnőt életemben nem láttam. Közben megérkezett Gróf Wenckheim Frederic és Karin, valamint Gróf Wenckheim László és Csáky Ilona is.
A rendezvény első része, a könyvbemutató és az ételbemutató a lovardában zajlott. A közel másfél száz fős közönséget Mohácsiné Szeverényi Ágnes fuvolán és Gál Csaba zongorán Schubert Andante című opusával fogadta. Azt követően Kocsis Klára, a Wenckheim-kastély igazgatója elmesélte, miképp találkozott Bauer Barbarával (eddig mindenkinek alliterált a neve; ez sem véletlen).
Elmondta, közel egy éve vezeti a kastélyt. Noha már előtte is nagyon sokat olvasott a gyönyörű intézmény komplexumról, de ami számára a legtöbbet nyújtotta, az Barbara korábbi könyve, a Leggazdagabb árva volt. Megjegyezte, Wenckheim Krisztina élettörténetét valódi időutazásként élte meg. Közben mégis hiányérzete támadt: vajon hogyan folytatódik a főszereplő élete? Majd egyszer csak bekopogott az ajtón a szerző, hóna alatt az Egy estély a kastélyban ötletével.
Kocsis Klára nyomban sikert látott a történetben, de úgy érezte, lévén a könyv a főúri fogadást helyezi a középpontba, így hiányzik egy láncszem… Az pedig egy séf, aki nem más, mint Fodor Mihály, a Kornélia étterem mesterszakácsa. Majd felállt a mesterhármas. Míg az író a sztorikat csiszolta, a séf minden egyes novellához, Ruff Dezső által írt receptek alapján elkészítette a menüsort. Klára pedig a médium volt. Nem mellesleg megjegyezte, Misit bármikor kereste, ő úgy szólt bele a telefonba: „Hogy vagy, Kicsikém?”.
Ahogy fentebb írtam, nem egy szokványos könyvbemutatóban lehetett részük a megjelenteknek (és a grófnőknek). Bauer Barbara egy pódiumon mesélt a kulisszatitkairól, mögötte, egy hosszú asztalon Fodor Misi és Bécsi Szabolcs a kötetben szereplő főúri fogásokat mutatta be.
Megtudtuk, Barbara korábban a Malévnél légikisasszony volt, majd a cég megszűnését követően egy kis űr keletkezett az életében, amit idővel a betűk leütése töltött ki. Az első könyvének kiadása után nem tudott leállni az írással. Szárnyal és szárnyakat ad. (Pedig nincs annál borzasztóbb, amikor egy félig üres/teli word dokumentum középtáján órák óta magányosan ott vibrál a kurzor.) Elmondta, mindig azonosul a karaktereivel. Ezt leginkább az Leggazdagabb árva írása közben érezte. „Mintha Wenckheim Krisztina fogná a kezem” – jegyezte meg. Azt pedig én teszem hozzá, ritka, amikor egy alkotó jól beszél és jól ír.
A bemutatót követően a kastély egykori nagyebédlőjének teraszán és a kertben folytatódott a program.
Galéria
„Megvan a csaj!” – mondta köszöntőjében dr. Takács Árpád, Békés vármegyei főispán, egyben az esemény fővédnöke. Természetesen kijelentését meg is indokolom.
Néhány éve valaki a kezébe adta a Leggazdagabb árvát, amit egy nap alatt el is olvasott. Majd miután letette a könyvet, azt kérdezte a feleségétől: „Úristen, ki ez a csaj?” Nemsokkal később egy könyvesboltban arra lett figyelmes, hogy egy polcon vagy húsz Bauer kötetet lát. „Úristen, ki ez a csaj?” – tette fel ismét a kérdést.
Majd egy kerti partin bemutatkozott neki egy csinos fiatal nő: „Bauer Barbara”. „Úristen, megvan a csaj!” – hálálkodott magában dr. Takács Árpád.
Hozzáfűzte, Barbara egy igazi művészi lélek: kifinomult receptorai vannak, egészen jó érzékkel nyúl minden apró részlethez. Szívből ír, amely a végtelenségből fakad, amely mindenki számára kincs és amely halhatatlanná teszi.
A köszöntőt állófogadás, dedikálás követte. A kertben pedig látványos ételbemutató zajlott, ahol a séf a vaddisznót érmékre szelte, majd gyümölcságyra fektette, pálinkával illette, lángnyelvek közt perzselte, végül mindenki mind megette.
***
A fogadás menüsora:
Tárkonyos vadragu leves: Séfünk első fogásként a magyar nábob kedvenc levesét kínálja, amihez a vadat előző nap el kell ejteni, a tárkonyt csokorra szedni és raguként tálalni.
Őzgerinc provance módra: Provance ízei és az őz porhanyós húsának különleges elegyét a Séf mogyoróhagyma, apró burgonya és rókagomba társaságában nyújtja.
Vad pástétom – a fácán és a vadnyúl találkozása: Amikor a vadnyúl és a fácán találkozik, akkor a Séf a nyúlnak kérget süt, a fácánt krémesre puhítja, hogy aztán a tányéron a szarvasgombának kényelmes ágyat vethessen.
Fácán sütőtök pürével és zöldalma vinagrettel: A Séf ennél a fogásnál a színes ízek piktora, ahol a tányérokon lime és a mézes-zöldalma vinagrettet sütőtöksárga krém öleli körbe, íz és színkontúrt adva a fácán sötét, fűszeres húsának.
Rákragu tojással bélelt zellerrel: Végül, hogy ne csak a gyomrunk gazdagodjon a pompás ízektől, és a szemünk gyönyörködjön a főúri ételek különleges látványától, Séfünk meglepetéssel is készül. Amikor a rákraguval körbevett omlós zeller mélyedéséből vulkánként tör elő a tojás selymes sárgája, akkor nehéz megszólalni. Pedig a desszert még hátravan.
Wenckheim Friderika kedvenc süteményéhez a Séf a tészta édes puhaságát, a meggy pikáns savanyúját, a vanília lágyságát és a tojáshab fényes keménységét halmozza az élet édes örömévé.
Végezetül egy sütemény az ókastélyból, a leggazdagabb árva gyermekkorából, amiről Wenckheim Krisztina úgy emlékezik vissza: „Bármikor, ha rossz kedvem támadt, a nagymamám a konyhába csalt és mire kimelegedtünk a dagasztásban és az orrom eltelítődött a fahéj illatával, a bánatom is tovaszállt, mintha sosem lett volna.” Ez a fahéjas kalács.
Az esemény támogatói: Kornélia étterem; Nimród Vadásztársaság; Szőke és Társai Kft.; NÖF Nonprofit Kft.
