– Ünnepünk helyszíne különleges, hiszen itt vagyunk Békéscsaba legöregebb lakóházában, a Molnárházban. Mint ismert, 1823. január 22-én tisztázta le végleges formájában Kölcsey Ferenc a Himnuszt. H-Bite Beáta tolmácsolásában a Himnusz elhangzását követően, Kis Béla előadását hallhatják, majd Palágyi Olivér dalcsokrát követően sütizéssel, teázással zárjuk a programot – vázolta fel a megjelentek előtt álló tartalmas pillanatokat Veres Kriszta, a Meseház vezetője.
H-Bite Beáta nemzeti imánkat egy igen szokatlan formában adta elő. Egészen pontosan a vers olyan szempontból vált interaktívvá, hogy Beáta szavakat, sorokat előolvasott, majd az elhangzottakat érdeklődők visszhangszerűen megismételték. (Például Isten – Isten; áldd meg a magyart – áldd meg a magyart stb.)
A közös szavalás is szakrális élménnyé válik – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– A Molnárházról, Békéscsaba legrégebbi épületéről, először 2015-ben készítettem anyagot. Azóta nagyon sok mindenre rájöttem: a népi építészeti vonatkozásaira, illetve a szakralitására, amely a népi építészet sajátossága – mondta Kis Béla.
Hozzáfűzte, annak idején a házat, mint élő embert jelenítették meg, tulajdonképpen megszemélyesítették. Ugyanis minden épületnek van homlokzata, mint az embernek, ami megfelel az arcnak – amely önmagában hordozza a sajátosságokat. Ahol kitekintünk az épületből az az ablak, ezt az ablakszemének hívjuk. Ennek van szemöldöke – szemöldökpárkány.
– Ha az épület stílus megköveteli, akkor raknak oda egy olyan nyílást, amin nem lehet kilátni, mint akinek olyan sűrű szeme, hogy nem lát, azt úgy hívják, hogy vakablak – fűzte hozzá. – Az a vonal, ami az épületen a tetőt összefogja, az gerinc; amin áll, az épülettalp. A bejárat a házikó szája; a pincelejárat pedig a torka. A szakralitáson túl a benne élő embereknek ez volt az életterük, ez volt a háztemplom. Középen volt a tűzhely, a tűzlélek, az az ember szíve.
Galéria
Azt követően elmesélte, hogy miképp sikerült megmenteni az épületet. Elmondása szerint pontos kora nem behatárolható, az tény, hogy 1818-ban már itt állt a ház. Minden bizonnyal már 1760 körül is lehetett, de akkor még a településrész nem ért ide.
– Egyebek mellett ez a terület több ezer éve lakott – folytatta. – A volt Borbély tüzépnél, ahol ma a Békéscsaba-Budapest vasút fölött megcsinálták az átjárót, ott több mint kétszáz kora szarmata kori sírt tártak fel. Az a temető két Mokry telep méretű, amely több száz év alatt képződött. Itt egy komoly életkultúra volt, amit törökök vertek szét. Majd elhurcolták az embereket, nem tudták fönntartani a vízszabályozási csatornarendszert, ami ahhoz kellett, hogy földet művelni tudják. És akkor leszakadtak a gátak, és elmocsarosodott a terület.
1718-ban jöttek Felvidékről, az evangélikusok, és néhány évtized múlva itt már állhatott ez az épület. Noha a Harruckern utcában található Molnárház már az 1818-as a békési megyeszékhelyről készült Bodoky-féle városi térképen is szerepelt. 2014-ben az önkormányzat karolta fel az ingatlant, ámbár akkor felmerült a kérdés, hogy sikerül-e egyben tartani a közel kétszáz éves épületet, mivel érvényes bontási engedély volt rá.
A közgyűlés 2015-ben vette meg korábbi tulajdonosától, és nyolcmillió forintot szavazott meg a felújításra, az épület aláfalazására és statikai megerősítésére. A tetőszerkezetet és a nádfedeles tetőt további kétmillió forintos városi alapból hozták rendbe.
A rendezvényt Palágyi Olivér dalcsokra zárta.
