A rendezvény koncepciója a klasszikus zenei tehetséggondozás legszebb hagyományait idézi: lehetőséget biztosítani a jövő zenészeinek, hogy már egyetemi tanulmányaik előtt, professzionális szimfonikus háttérrel, igazi nagyzenekar előtt mutathassák meg tudásukat. A tét nem volt kicsi, hiszen a diákokat nem más, mint a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar kísérte.
A profikat is lenyűgözte a diákok felkészültsége
A hangverseny zenei gerincét és komolyságát a fiatalok elképesztő érettsége adta. Uhrin Viktor, a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és koncertmestere a kulisszák mögött elárulta, hogy a diákok felkészültsége a profi zenészeket is lenyűgözte.
– Mindenki, aki ma este játszik, az első próbára úgy érkezett, hogy nemcsak a saját szólamát ismerte, amit megtanult a főtárgytanárával, hanem ismerte a zenekarok szólamait is. Ez nagyon érezhető volt a játékukból: szinte kamarazenéltek a zenekar tagjaival – nyilatkozta elismerően a koncertmester.
A műsor összeállításánál a főtárgytanárok szabad kezet adtak a diákoknak, így a darabok jól tükrözték a fellépők egyéni ízlését. A repertoár rendkívül sokszínűre sikerült: a közönség a legkülönbözőbb zenei korszakokból hallhatott műveket, a virtuóz, technikás daraboktól a líraibb dallamokig.
Igazi ritkaságokat is hallhatott a közönség
A koncerten negyedikként lépett a szólista helyére Paraizs Kende Mór. A fiatal hegedűs Camille Saint-Saëns Románc című darabját választotta, amely igazi ritkaságnak számít – olyannyira, hogy még a hegedűsök közül is kevesen ismerik. Kende számára ez volt az első nagyzenekari fellépés, ám a lámpaláznak nyomát sem lehetett látni rajta.
– Én inkább egy jó hangulatú dolognak fogom fel ezt, semmint stresszhelyzetnek. Úgy vagyok vele, hogy el kell magam engedni, és ami jön, azt kell elmuzsikálni – mondta a koncert előtt magabiztosan, hozzátéve, titkon reménykedik egy kiadós vastapsban.
A közös munka gördülékenységét segítette az is, hogy a zenekar karmestere egyben a zongorakísérője is, így szinte félszavakból is megértették egymást.
Kísérőből szólista
A tizenhárom fellépő diák között különleges színfoltot képviselt Lisztes Barnabás, aki nagybőgősként állt színpadra. Ez a hangszer a zenekarban hagyományosan a kísérő, alapozó szerepet tölti be, így szólistaként tündökölni egészen másfajta technikai és mentális felkészülést igényelt.
– Nagyon-nagyon furcsa, mert általában a szimfonikus zenekarban én a másik oldalról nézem a szólistát, nem fordítva. Nagyon büszke vagyok – egészséges szinten – saját magamra, hogy el tudtam érni azt a szintet a hangszeremmel, hogy felléphessek szólistaként, mert nagybőgővel ez nem mindig lehetséges – mesélte Barnabás.
Amikor a diákok közötti kémiáról és a felkészülési folyamatról kérdeztük, a fiatal zenész valósággal ragyogott. Elmondása szerint a csapat hangulata és összetartása egyszerűen zseniális.
– Mindenki nagyon-nagyon élvezi, hogy itt felléphet. Rendkívül megtisztelve érezzük magunkat, és nagyon büszkék vagyunk egymásra. Nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség még konzisként, egyetemi tanulmányok előtt. Megpróbáljuk megragadni az alkalmat, kiadni magunkból a legjobbat – egytől egyig ezen vagyunk! – fogalmazott a nagybőgős.
A kétrészes, vastapssal záruló koncert hűen bizonyította, hogy a békéscsabai Bartók diákjai nemcsak technikailag érettek a komoly feladatokra, hanem olyan összetartó, egymást inspiráló közösséget alkotnak, amelyre méltán lehet büszke a város és a hazai zenei élet egyaránt.
Galéria
