Újévi fotógaléria

2022. január 1. 15:09 | Erdei-Kovács Zsolt

Újév első napja tipikusan az az időszak, amikor egyéb okokból adódóan is érdemes egy jó nagyot sétálni/biciklizni és közben jó alaposan rácsodálkozni a körülöttünk lévő világra. Tenni egy kiadós kört és mondjuk átgondolni, hogy mit adott az előző/mit hozhat a következő esztendő.

Nagy megfejtéseket ettől a bejegyzéstől sem érdemes remélni.

Mindössze annyit szeretnék, hogy ez az év egy kicsivel jobb legyen, mint az előző volt. Vagy legalább ne legyen sokkal rosszabb. Ezt kívánom mindenkinek. Nehéz ezt megfogni, még nehezebb érthető módon írásban megfogalmazni. Megpróbálom. Azt szeretném, ha lenne értelme, lenne veleje, lenne magja vagy másként hozadéka az elkövetkezendő 365 napnak és 6 órának és persze az azt követőeknek is. Ha lenne valami, valami olyan dolog, ami miatt érdemes reggelente felkelni, s aztán reményteljesen lefeküdni.

Ha áldásos lenne. Ha áldássá tudnánk lenni egymás és mások számára.

A család, a munka, a szeretet és az önkifejezés örök körforgása minden pillanatot meghatároz. Még azokat is, amiket nem. Legyen ez az év olyan, amilyennek a Teremtő gondolja. Ahogyan ő szeretné. Ne rontsuk el. Ne hadakozzunk. Ne harcoljunk. Ne bántsuk egymást. Szeretném, ha olyan lenne a világ, amilyennek Isten teremtette. Bővelkedő. Gazdag. Lelkiekben, szellemben, testben egészséges. Kerek. Gondoskodó. Szeretetteljes. Biztonságos. Megértő. Békés. Boldog. Mint egy nagy család. Ezt kívánom mindenkinek!

 

Galéria

További programok »

Publicisztika

Amíg élek, magamban őrzöm őket – jegyzet

Az első emlékem mindenszentek és halottak napja környékéről kora gyerekkoromból való. Olyan alkonyos, naplementés emlék, amikor gyönyörű, intenzív színek varázsolják káprázatossá a fákat, lehullott leveleket, virágokat és a házak tetejét. Látom magam előtt, ahogy szaladgálok a temetőben, ami olyan, mint egy hatalmas virágoskert. Azt viszont nem igazán értem, hogy miért simogatja nagymamám a papám sírjának névtábláját.
2025. november 1. 12:15
FEL