Az év nagy részében – általában – azt gondoljuk, hogy ami jelenleg körülvesz bennünket, az magától értetődő és lényegében az életünk állandó része. Nos, az igazat megvallva, talán van mit mérlegelnünk, amikor ennyire csak fekete-fehérben látjuk a dolgokat.
Manapság különösen meg kellene vizsgálnunk azt, ahogyan egymáshoz állunk, nem csak december azon kiemelt időszakában.
Például:
- A család, amelyben karácsonykor megajándékozzák egymást és hatalmas ünnepi menüvel, felhajtással készülnek.
- A család, amely az év minden napján ugyanazzal a szeretettel és izgalommal jön össze.
- A család, amelynek alig van asztalra, vagy fa alá való, mégis minden évben ugyanolyan örömben éli meg az ünnepeket.
Mindegyik modell megéli az ünnepeket a maga módján, a családtagok szeretnék, ha tökéletes lenne minden, csak mindannyian kicsit másképp. Ha összeengednénk őket, valószínűleg értetlenül állnának a másik előtt.
A mai, felgyorsult, elanyagiasodott és -tárgyiasodott világunkban sokan nem gondolunk bele abba, mennyire sokat is jelent a “kivel”, nem pedig a “hogyan”.
Előfordul, hogy az előző évekkel ellentétben, idén csak pár nappal karácsony előtt dekoráljuk ki a fát és vásároljuk meg az ajándékokat. Hogy karácsony előtt pár nappal még magunk sem tudjuk, mit fogunk főzni vagy sütni. Ilyen helyzetekben kell tudnunk észrevenni mindazt, amit mostanra talán a világ nagy része már elfelejtett. Hogy miért is csináljuk mindezt? Hogyan kezdődött? Miért akartuk, hogy tökéletes legyen? Ér-e ennyit a készülődés, ha közben az időnk 90 százalékát a konyhában töltjük, mikor ennek az együtt töltött időről kéne szólnia?
Illusztráció (forrás: pexels.com)
Vannak szerencsések, mint jómagam, akik olyan körben élhették meg mindezt, amelyben még vége sincs igazán, de már glitteres masniba öltöztetve a szívüket, alig várják a következő ünnepet. Vannak olyanok, akik alig várták, hogy vége legyen, mert számukra mindez csupán a “giccses szeretetömlengésből” vagy a “kötelező családi körökről” szól.
Számomra ezek a napok nem azt jelentik, hogy csak ilyenkor szeretjük egymást, és csak ilyenkor adunk hálát egymás társaságáért. Az újév és a karácsony családi-, baráti-, szeretti körben töltése az idő megbecsülését és az örömet jelenti, amelyet együtt élhetünk meg.
Túl az ünnepeken, megpihenve a tévé előtt, beburkolózva a kanapén – talán kicsit megfáradva – van időnk mindezt átgondolni és újraértékelni. A mosolyokat és kacagásokat egy-egy félresikerült helyzetnél, a finom illatokat és ételeket, a megható pillanatokat, nehézségeket, amelyeket mind-mind együtt élhettünk, hidalhattunk át. Ugye? Mindez egy év alatt történt, mi mégis be akartuk sűríteni néhány napba.
A mindennapok sokszor önmagukban is elég nehezek, miért bonyolítanánk még tovább? Az új év új lehetőségeket is rejt – bármilyen közhelyes is – és csak rajtunk áll, hogyan használjuk ezeket.
Kívánok ezzel szeretetteljes, megfontolt és annál is inkább boldog új évet minden olvasónak!
