Az ünnepi menü elengedhetetlen része a káposztaleves – vagy ahogy a Szlovák Senior Klubban mondják – a kapusztnyica, melyet sok helyen a lencseleves helyettesít. A hagyományőrzők hangsúlyozzák, hogy ez a tipikus karácsonyi eledel szinte egy ünepi asztalról sem hiányozhat.
Bátori József szakács és a Szlovák Senior Klub vezetője elmondta, hogy a leves fő alapanyaga a füstölt szalonna, vöröshagyma, lilahagyma, lapocka, füstölt kolbász, füstölt csülök és savanyú káposzta, fokhagyma, só, bors és köménymag ízesítéssel. A kockára vágott szalonnát kisütik, majd ebben a lilahagymát, vöröshagymát, megfonnyasztják, utána jöhet a fűszerezés. Ezután következnek a húsok, amit kifehéredésig párolnak, végül beleöntik a fazékba a savanyúkáposztát és a főzés vége előtt fél órával a füstölt kolbászt is beleteszik a levesbe.
Ugyancsak ilyen jelentős étel a mákos guba, más néven bobájka, vagy a főtt tészta, illetve haluska mákkal, mézzel leöntve. Békéscsaba Megyei Jogú Város Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke kiemelte: a főételek mellett mindig nagy hangsúlyt kap a dió, amelyből minden családtag elvesz egyet. Ezután megtörik, és akinek kevésbé szép dió jutott, annak érdemes jobban odafigyelnie az egészségére. Ugyanakkor az alma is fontos szimbólum a karácsonyi asztalon. Kiszely András kitért az ünnepi teríték további fontos elemeire is.
– Nem véletlen, hogy helyet kap az asztalon a háztartásban fellelhető legszebb alma. Ezt a vacsora kezdetén a családfő annyi cikkelyre szeli fel, ahányan helyet foglalnak az asztal körül. Ennek a szimbolikája a következő évre vonatkozik, lényege pedig az, hogy a család összetart majd a következő esztendőben is. Az egészséget is igyekszik ilyenkor egy kis mágikus tartalommal megidézni a család az asztal körül, hiszen fokhagymát fogyasztunk mézzel, utána pedig pálinkával öblítjük le ezt a kis aperitifet – fogalmazott.
Az ételek mellett nagy hangsúlyt kap az öltözet is. Kiszely András stábunk kedvéért kozsuchban ült az ünnepi asztalhoz, amit a felvidéki szlovákok hoztak el vidékünkre. A díszesen kivarrt kozsuchok a 18-19. század fordulóján már elterjedt viseleti darabjai voltak Szarvas és Békés megye lakosságának.
