Két hete a Mezei Szilárd Quartet kellemesen disszonáns szinkópáiban gyönyörködhetett a nézők/hallgatók. (Azt már megtapasztaltam, hogy a jazzerek nagyon sokszor lehunyt szemmel hallgatják a muzsikát.)
Ségercz-Zatari-Vitályos trió – Fotó: Such Tamás / behir.hu
E hét kedden pedig az erdélyi születésű Ségercz Feri, a Nagy Visszatérő vagy a Csabára Hazajáró vagy a Meseház Tiszteletbeli Polgára (szinte egyre megy) hozta el újfent a trióját. Tudniillik idén is legalább vagy háromszor jártak a Békési úti kultiban. (A hangverseny előtt szakértőkkel azt beszéltük, hogy nála talán csak Grencsó István jár többet a haza; Eichinger Tibi bronzfokozatú.)
A Ségercz-Zatari-Vitályos hármasfogattól sajnos ezúttal zárt térben lettünk liabőrösek. Ha nem is esett, de Veres Kriszta jazzkalauz nem mert kockáztatni. Jogosan. Hiszen volt már olyan Time Rise muri, amikor minden néző egy-egy hangkellékkel: nagydobbal, gitárállvánnyal, csoportkábellel a hóna alatt szaladt a tető alá. Noha egy szobában útrajáró jazz meghittebb atmoszférát nyújt, de valahogy mégis, esetünkben a zöld tér az igazi.
Mohamad Zatari oud-játékos – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A több fafúvóson játszó Ségercz Feri Vitályos Lehel bőgőssel akár duóban is (de szólóban is) ki-kitekint az autentikus erdélyi folklór alapjaiból a megismerhetetlen felé. Miután azonban a szíriai Mohamad Zatari oud-játékossal fuzionáltak, fel- és megfoghatatlanok a laza 15 perceseik. Az opusok tetőpontján a gyimesi motívumokból már-már szakrális törzsi hangulatot varázsolnak. És bizony a lelki szemeim előtt láttam, ahogy a transzban lévő Jim Morrison indiántáncot lejt Schéner Mihály szőnyegén.
***
Szeptember 28-án, szombaton, 18 órakor a Viráglányok éjszakájával zárul a szeptemberi programfolyam. Az est folyamán fellép a Kelemen Angelika Jazz Quartet, az Urbán Orsi Group és a Nagy Emma Quintet.
Csak ne essen…
