Gyönyörű antréval indult a hétvége: a gyomaendrődi születésű Fási Fásy Ádám magas színvonalú munkájáért Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést kapott. Kevesen tudják, a népszerű vendéglátós a körösladányi Vén Márkusban nemcsak a fakanálba, hanem olykor a dobverőkbe is kapaszkodott. És bizony a magabiztos doboláshoz napi több óra gyakorlás szükség. Mint ahogy a szombati fellépők játékából is már az első fogásból lejött, minimum naponta hat órát incselkednek a hathúros szerelmeikkel.
A barátság úgy kezdődött, hogy Eichinger Tibi 1998-as szigetes koncertjét (akkor még több műfaj is helyet kapott a Hajógyárin) követően odament hozzá egy ismeretlen, szemüveges srác, és tört magyarsággal annyit mondott: „Félig magyar vagyok, szintén jazzgitáros… igyunk meg egy Unicumot!”.
Nem mellesleg Stefan Varga édesapja '56-ban, mint politikai menekült dobbantott kishazánkból; idővel Frankfurtban állapodott meg. A kis Stefan 1966-ban született, és egészen 28 éves koráig egy mukkot sem beszélt magyarul. (Azóta miden próba előtt magyaroznak egy kicsit.)
Galéria
Mondanom sem kell, a csudás gyomorkeserű nyomban összekovácsolta az ízelt ujjú, látens jazztesókat. Majdan a szorgalmas gyakorlásokból, néhány évvel később – a West & East című CD-koronggal belekarcolták a névjegyüket a nemzetközi jazzbarázdákba. Ezúttal az ötödik, még nem rögzített jubileumi anyagot mutatták be a Békési úti multikultiban.
És hogy mi minden jön ki a kétszer hat húrból és a 20-24 bundból, az bizony szombat este a Meseházi Mulatóban kiderült. A dolgozatot legalább a műfaj első emeletére pakolták.
