– Bár a kórus a 35 éves jubileumát ünnepli, a múltja régebbre nyúlik vissza. Hogy is van ez?
– Sutyinszki János karnagy vezetésével 1975-től működött a Munkás Dalkör Békéscsabán. Ez a lehetőség ugyan a rendszerváltáskor megszűnt, de a tagok szerettek volna együtt maradni a továbbiakban is. Jánosnak kötődése volt az evangélikus egyházhoz, templomba járó ember volt, végül – több más próbálkozás után – Aradi András lelkész közreműködésével az evangélikus egyház befogadta a kórust. A mostani, 35. évfordulót ettől a megújulástól számítjuk, persze nem feledkezünk meg arról sem, hogy az evangélikus gyülekezetben már az 1900-as évek eleje óta volt énekkari szolgálat.
– Ön 1997-ben vette át az énekkart, hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
– Nagyon izgultam, hiszen ez volt az első kórusom, bár mindig is szerettem volna karvezető lenni. A férjemet (Kutyej Pál evangélikus lelkészt) 1997-ben helyezték ide, ezután Aradi András szinte azonnal bevezetett a kórusba, ahol helyt kellett állnom. Hetente egyszer volt próbánk akkor is – keddenként 17 órától, akárcsak most –, és kezdetben még nagyon sokat készültem minden egyes próbára.
– A tagok számára mit jelent ehhez a közösséghez tartozni?
– A zenének közösségformáló ereje van, az éneklésnek pedig még inkább. Az ének, a dallam a lélek legmélyéig hat. A különböző dalok éneklése közben a kórus ugyanakkor vesz levegőt, együtt énekli a szöveget. A mi kórusunk keresztény és Istenről tesz bizonyságot, sok esetben ilyen dalokat tanulunk. Amikor pedig egyszerre vesz levegőt egy akár 30-40 fős kórus, és együtt mond ki dolgokat, akkor az visszahat az éneklőkre is. Nemcsak arról van szó, hogy együtt vagyunk, megtanulunk énekeket, darabokat, hogy a közönség is jól érezze magát, amikor elénekeljük, hanem az itt éneklő ember egy lelki tartást is kap. Ez a kórus más, mint egy városi, mert mi a gyülekezet ünnepi alkalmain is énekelünk, és ez különlegesebbé varázsolja az ünnepi istentiszteleteket. Mindemellett maga a daltanulás és annak az előadása sikerélményt ad mindnyájunknak. A kórusban minőségi időt töltünk együtt, figyelünk a kottára és egymásra, komoly barátságok szövődnek, megéljük a jelen pillanatait.
– Vannak olyan tagok, akik már a dalkör indulás óta, azaz ötven éve itt énekelnek?
– Négy ilyen kórustagunk is van, Csávás Margit Klára (szoprán), Kutiné dr. Stefanovits Katalin (alt), Vaszkó István és Timkó János (basszus). Rendkívül ritka és különleges, hogy ők már ennyi ideje együtt énekelnek! Nagyon hálásak vagyunk nekik, mert ők máig a kórus motorjai, meghatározó tagjai.
– Az énekkar gyakran vesz részt kórustalálkozókon, illetve minősítő hangversenyeken is volt. Miért fontos, hogy a közös éneklésen túl megmérettesse magát a vegyeskar?
– Nem az az elsődleges cél, hogy megmérettessük magunkat, de egy-egy minősítővel is szeretném a tagokat megerősíteni abban, hogy milyen jók. Előfordul, hogy a gyülekezeti énekkarokról azt gondolják, hogy csak összejárogatnak és énekelgetnek. Azonban a minősítő egy olyan rendszer, ami teljesen objektív. A Magyar Kórusszövetség által küldött zsűri dönti el szigorú szempontok alapján, hogy az adott énekkar a teljesítménye alapján mily minősítést érdemel. A Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar a kezem alatt eddig öt alkalommal minősült, és mindig arany minősítést kaptunk dicsérettel. Nagyon jól énekelnek a kórustagok, büszkék lehetnek magukra!
– Az ön nevéhez kötődik a város újratelepülésére összeállt 300 év 300 hang nagykoncert, illetve a nagytemplom felszentelésének 200. évfordulójára megszervezett 200 év 200 hang koncert. A vegyeskar tagjai ebben is komoly szerepet vállaltak. Honnan jött a városi nagykoncertek ötlete?
– Még 2017-ben gondolkodtam azon, hogy szeretném a város újratelepítésnek 300. évfordulóját valamilyen emlékezetes dologgal segíteni. Álmodtam arról, hogy milyen lenne, ha 300 hangot összetennénk, és ennyien énekelnénk, zenélnénk az évfordulón? A városvezetés az ügy mellé állt, így 2018 januárjában elkezdődtek a próbák. Összehívtam a karnagyokat, mindenki azonnal rábólintott az ötletre, együtt választottuk ki a műsor darabjait, és ők segítették is a próbafolyamatot. Igen komoly és nehéz időszak következett, az evangélikus kórussal akkor ezt a műsort részesítettük előnyben, hiszen a nagytöbbség tagja lett a nagykórusnak is. Nem volt könnyű, de minden pillanata megérte: a nyilvános főpróba és az ünnepi koncert is nagyon szép volt, több ezren jöttek el, és van, aki utána lett kórustagunk. A templom felszentelésének évfordulóján már adta magát az ötlet, hogy valami hasonlót hozzunk létre, itt a szervezés már könnyen ment, aki korábban volt, most is szívesen jött. Mindkét alkalommal bevontunk zenekarokat, zeneszerzők írtak az alkalmakra darabokat, ősbemutatók voltak – nagyon szép emlék mindnyájunknak. Nagyon jó zenészek, énekesek vannak Békéscsabán, de Isten áldása mindig kell, hogy a hallgatók szívébe, lelkébe is eljussanak az üzenetek. A karvezető felelőssége, hogy szakmailag színvonalas legyen mindez. Mindig vannak nehézségek, de ahogy a nagymamám mondta, nem a feladatokat kell leadni, hanem azok megoldásához erőt kell kérni fentről...
– Mivel készül most az evangélikus kórus a jubileumra, és mikor lesz majd az ünnepi koncert?
– Szeptember 6-án, szombaton 17 órakor az Evangélikus Nagytemplomban lesz a hálaadó koncertünk. Alföldi Csaba lesz még a segítségemre, kísér majd bennünket orgonán, illetve írt is egy szlovák darabot erre az alkalomra – egyébként a kezdetektől szlovákul is énekelünk és részt veszünk szlovák kórustalálkozókon. Úgy állítottam össze a műsort, hogy legyen benne szlovák mű. A 2020-ban elhunyt Sutyinszki Jánosra emlékezve az ő egyik népdalfeldolgozását adjuk elő. Énekelünk világi darabokat, például az egykori Munkás Dalkörre tekintettel Bárdos Lajos Dana danáját is előadjuk. Választottam olyan darabokat, amelyeket már több mint harminc éve énekel a kórus, és olyanokat is, amelyeket idén tanultunk. Énekelünk orgonával fent a karzaton, és mivel hálaadó koncertről van szó, a darabok között lesz majd egy áhítat. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit a koncertre! Az évforduló alkalmával egyébként a nagytemplom mellett ültetünk egy fát, de vetítést is tervezünk a kórus életéből, múltjából.
– A jubileummal nem áll meg a kórus élete, mire készülnek még a továbbiakban a szokásos programjaikon túl?
– Három evangélikus egyházkerület van, mindegyikből 3-3 kórust választanak ki, amelyek részt vesznek az országos evangélikus kórustalálkozón, ennek jövő tavasszal Békéscsaba ad otthont. Körvonalazódik az is, hogy talán Békéscsabán lesz majd az evangélikus diákkórusok országos találkozója, mindkettőben házigazdaként is részt veszünk majd.
