300 Év 300 Hang – Zenei időutazással zárult a jubileum

Békéscsaba újratelepítésének 300. várossá válásának 100. évfordulóját számos programmal ünnepelte idén a város, hálát adva elődeinknek, akik felépítették és megtartották a települést nekünk, ma itt élőknek is. Az eseménysorozat méltó zárása volt a 300 Év 300 Hang hangverseny az Evangélikus Nagytemplomban, ahol nemzedékek muzsikáltak, énekeltek együtt a péntek esti főpróbán és a szombat esti előadáson.

Kutyejné Ablonczy Katalin nevéhez fűződik az ötlet, hogy ezen az évfordulón egy Békéscsaba kórusainak tagjaiból és külsősökből álló nagykórus, zenészek, valamint a város iskolásaiból álló gyermekkar hívja időutazásra a közönséget, a város karvezetőinek aktív közreműködésével. Azt, hogy ez az álom valósággá váljon, hosszú folyamat előzte meg. Idén év elején kezdődött a tagok toborzása: énekelni hívtak minden olyan békéscsabait az ünnepi összkarba, aki részese szeretne lenni a felemelő, történelmi pillanatnak.

Az első próbát február 12-én tartották a Csabagyöngye Kulturális Központban, ahol ezt követően – a nyári szünet kivételével – minden hétfőn este összejöttek és a darabokat tanulták a városi nagykórus tagjai. Szólampróbák és összkari próbák sora következett, ahol a különböző énekkarokból érkezettek és a külsősök közösséggé kovácsolódtak, számon tartották egymást, és együtt dolgoztak, egy célért. Mindemellett a karvezetők mérhetetlen türelmére, kitartására, hitére, rengeteg gyakorlásra volt szükség ahhoz, hogy a hangok a helyükre kerüljenek. A kórustagoknak nagy segítséget jelentett az is, hogy készült egy web-oldal, ahol Kutyejné Ablonczy Katalin minden darab valamennyi szólamát felénekelte zongorakísérettel, így a próbákon kívül akár otthon is gyakorolhattak az énekesek.

Több hónapos készülés, és az utolsó időszakban a zenekarokkal közös próbák után így érkezett el október 26-ai főpróba és a 27-ei koncert – ahol bebizonyosodott: mindez megérte.

 

Fotó: Péli Magdolna

 

Szarvas Péter: A kerek évfordulókon átélhetjük az összetartozást

 

Szombaton este az Evangélikus Nagytemplomban Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere beszélt az újratelepítő elődökről, és arról is, hogy száz éve vált várossá Csaba. Mint mondta, fontos megemlékeznünk a kerek évfordulókról, hisz az ilyen jubileumi alkalmakon élhetjük át igazán az összetartozás érzését.

Emlékeztetett arra, hogy 1718-ban, báró Harruckern János György kezdeményezésére a vallásszabadság és a jobb megélhetés reményében tíz felvidéki vármegyéből közel 700, döntően evangélikus szlovák telepes érkezett Csabára, akiket később még sokan követtek. 1818-ban már 22 ezren, száz évvel később pedig már 40 ezren éltek Békéscsabán, és a békéscsabai képviselő-testület 1918-ban hirdette ki a település rendezett tanácsú várossá alakulását. A polgármester részletesen felsorolta, mennyi mindent köszönhetünk elődeinknek, ugyanakkor arról is beszélt, milyen nagyszabású fejlesztések zajlanak Békéscsabán napjainkban.

Szarvas Péter kiemelte, hogy az újratelepítés 300. évfordulójára megszervezett rendezvénysorozat Békéscsaba kulturális életének is ékes bizonyítéka. A jubileumi program az „Ajtók kitárulnak” című előadással indult még áprilisban Szalóki Ágnes, Szokolay „Dongó” Balázs, az Aldöld Quartet, a Calandrella Kamarakórus, a Berbécs Zenekar és a Belencéres Néptáncegyüttes és Tóth Péter zongoraművész közreműködésével. Az év folyamán számos esemény kötődött a jubileumhoz, és olyan nagyrendezvények zajlottak, mint a Csabai kolbász-blues-pálinka piknik, az Időutazás fesztivál vagy a Békéscsaba, a mi városunk várostörténeti vetélkedő általános iskolások és középiskolásoknak. A jubielum méltó zárásaként következett október 26-27-én a 300 Év 300 Hang hangverseny.

 

Fotó: Péli Magdolna

 

A koncerten összefonódott a jelen a jövővel

 

Az ünnepi hangverseny a gyerekek műsorával kezdődött. Georg Friedrich Händel: Messiás című oratóriumából a Halleluja az egyik legnépszerűbb kórusmű, az erre a témára készült kánont hallhatta a közönség Békéscsaba összevont gyermekkarának előadásában: a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium, a Lencsési Általános Iskola, a Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és a Szeberényi Gusztáv Adolf  Evangélikus Gimnázium tanulóitól, Tóthné Mucsi Margit vezényletével.

Ezt követően a gyerekek Bárdos Lajos – Bartók Béla Békefohászát énekelték el, ennek szövege egy imádság Balássy László tollából, amely a Szentlélek békességet árasztó áldását kéri a közösség életére.

 

Fotó: Péli Magdolna

 

Szlovák művek az elődök emlékére

 

1718-ban az első összeírás szerint 22 család érkezett az egykori Csabára. Magukkal hozták a Tranoscius énekeskönyvet, amelyből a szabad ég alatt énekelték a S Bohem ja chi zacati (Istentől el nem állok) kezdetű éneket is – amelyet a hangversenyen az Ocsovszki Ildikó vezette Orgován Népdalkörtől hallhatott a közönség.

Ezután Sutyinszki János békéscsabai zeneszerző, külön erre az ünnepi alkalomra komponált három, szlovák nyelvű kórusműve következett a nagykórus és a Körösparti Vasutas Koncert  Fúvószenekar előadásában, Sallay Gergely, Szák-Kocsis Péter és Kutyejné Ablonczy Katalin vezényletével.

 

Fotó: Péli Magdolna

 

Kortárs kórusművek a Gondviselővel való kapcsolatról és az egymásba kapaszkodásról

 

Ha visszatekintünk a 300 esztendőre, sok-sok városunkat meghatározó esemény jut eszünkbe. Természetesen vannak köztük járványok, természeti csapások, háborúk is, de azt biztosan tudjuk, hogy őseink ezekben a helyzetekben is nemzedékeken át töretlen hittel kérték Isten segítségét és áldását. Kapcsolatban maradtak a Gondviselővel – áll a hangversenyre készült kis kiadványban.

Erről a kapcsolatról íródott a norvég evangélikus zeneszerző, Ola Gjeilo: Meridian című alkotása is, amely varázslatosan szólalt meg a városi kórus és a Körösparti Vasutas Koncert  Fúvószenekar előadásában, Döge Csaba vezényletével.

Ezután a templom közönsége egy kisfilmet nézhetett meg Békéscsaba múltjáról, majd a koncert Ola Gjeilo: Sunrise Mass című művének The City (A város) tételével folytatódott a nagykórus és a Békés Megyei Szimfonikusok Kamarazenekarának előadásában, Kutyejné Ablonczy Katalin vezényletével. Itt a kórus a város lakosságát szimbolizálta, akiket a hit és az egymásba kapaszkodó közösség tartott meg a százévek viharain keresztül.

 

Fotó: Péli Magdolna

 

Köszönet, hála és fényjáték

 

Az ünnepi hangverseny Harmat Artur 150. zsoltárával és Vivaldi Gloria című művének részleteivel zárult. A zsoltár az ünnepi hálaadást és dicséretet szólaltatta meg Alföldi Csaba orgonakíséretével, a városi kórussal és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium tanulóival (Mihalik Zsanett, Szakál Boglárka, Kozma Cristopher, Nagy Gyula Ferenc, Bohus András), Hajtmann Ildikó vezényletével.

A Gloria előadásával a fellépők Istennek köszönték meg, hogy Békéscsaba közösségét ennyi esztendőn át megőrizte és formálta. Négy tételt kötöttek csokorba, amelyet Somogyvári Tímea Zita és Hanczár György énekművészek csodás hangja tett teljessé a szimfonikusokkal és a városi nagykórussal, Tóthné Mucsi Margit vezényletével.

 

Fotó: Péli Magdolna

 

A koncertek után a közönség még nem széledt szét, pénteken és szombaton este is megcsodálhatták ugyanis az érdeklődők azt a fényjátékot, amelyet az A-Team állított össze és vetített a templomra.

Igazi hálaadás volt ez a két este, amelynek végén sokan mondogatták: jó lenne máskor is együtt hallani a városi kórust a zenészekkel. Köszönet és hála mindazoknak, akik munkájukkal, odafigyelésükkel, tanításukkal, hangjukkal, muzsikájukkal, játékukkal ünnepivé tették a Békéscsaba 300 programsorozat zárását.

 

Fotó: Péli Magdolna