Sutyinszki János zeneszerző, pedagógus, ének-zene tanár és karnagy ma, azaz október 31-én tölti be 75. életévét. A jeles évfordulóra, családjával egyeztetve, születésnapjának előestéjén egy bensőséges, dalokkal fűszerezett meglepetés estet szerveztek számára egykori kórusai, a Čabianska ružička, az Ozvena – Budapesti Szlovák Kórus és a Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar, sőt, még a hajdani Békéscsabai Általános Munkás Dalkör néhány tagja is újból kórussá szerveződött a karnagy köszöntésére.
Sutyinszki János fiatalemberként lett a Békéscsabai Általános Munkás Dalkör karnagya, 1975-től 1992-ig vezette a kórust.
– 1973-ban kértek fel a dalkör szakmai vezetésére, ami nem volt könnyű feladat. A fiatalítást és a városi szintű művészeti fellendülést akkor egy vegyeskar létrehozásában láttam. Ebben támogatást is kaptam a művelődési központtól és a városi vezetőktől. Végül 1975-ben alakult meg több mint száz fővel a Békéscsabai Általános Munkás Dalkör – írta Sutyinszki János visszaemlékezésében, az evangélikus kórus kiadványában.
A dalkör 1989-ig a megyei művelődési központhoz tartozott, azonban a rendszerváltás idején megszűnt a központ fenntartói joga, minden ott működő csoportnak el kellett döntenie, hogyan tovább. Több próbálkozás után végül az evangélikus egyház sajátjaként fogadta be az énekkart, amely azóta is működik. Az esten a kezdetekre is visszaemlékeztek.
– Nagyon köszönjük neked, hogy bevezettél bennünket ebbe a bűvös birodalomba, a kóruséneklésbe. Rendszerességre tanítottál, megtanítottál szerénynek lenni, alkalmazkodni, dolgozni, ünnepelni, és nem keverni soha a sorrendet – fogalmazott köszöntőjében Vaszkó István, aki 1975 óta folyamatosan kórustag.
Sutyinszki János miközben ének-zene tanárként és karvezetőként dolgozott, éveken át oszlopos tagja volt a Békés Megyei Szimfonikus Zenekarnak. Mindig azon fáradozott, hogy ápolja, őrizze a szlovák nyelv kincseit, egy ideig nemzetiségi képviselőként, majd az általa átdolgozott szlovák dalokon keresztül. 1992-ben kinevezték a Szlovák Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium igazgatójává, ami olyan összetett munkát és odafigyelést igényelt, hogy nehezen bár, de megvált az énekkartól és a szimfonikus zenekartól.
Nyugdíjba vonulásának másnapján súlyos kerékpáros balesetet szenvedett, ami az életét, a mozgását megnehezítette, azonban a muzsikától mindig is elválaszthatatlan maradt. Zenét szerzett, dalokat, átiratokat készített több kórusnak, valamint a Körösparti és a tótkomlósi fúvósoknak, ez utóbbiért pár éve a Zeniten zeneszerzői különdíjat is kapott. Megírta az alföldi szlovák dalok antológiáját, tankönyvek készítésében is közreműködött, és például a Békéscsaba 300 programsorozat záróünnepségén is elhangzott három szerzeménye.
Tizenkilenc évvel ezelőtt a budapesti szlovákok azzal keresték meg, hogy szeretnének kórust alakítani, de nincs karvezetőjük. Ezt követően, több mint három éven át minden pénteken Budapestre utazott, így született meg és teljesedhetett ki az Ozvena – Budapesti Szlovák Kórus, amelynek a vezetője ma Pálinkás Péter, a Magyar Kultúra Lovagja. A kórus most eljött Békéscsabára és egy egész műsorral örvendeztette meg egykori karvezetőjét a születésnap előestéjén.
Az ünnepeltnek dalok sorával mondtak köszönetet egykori tanítványai, kórusainak tagjai a rengeteg törődésért, szeretetért és a közös élményekért, de a köszöntésbe – a családi ünneplést megelőzően – bekapcsolódott egyik lánya Beáta és öt unokájának egyike, Zselyke is. Végül pedig az egykori dalkörből erre az alkalomra szerveződött kórus a tőle tanult dalokkal örvendeztette meg Suytinszki Jánost, mégpedig úgy, hogy megkérték, vezényeljen nekik most is a karmesterük.
Sutyinszki János 75 éves! Isten éltesse sokáig!
