– Mit kell tudnunk a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközségről?
Szpisák Attila: – 1746-ban érkezett nyolcan evangélikus szlovák család a komlósi pusztára, onnan indult Tótkomlós új élete a középkor és a törökök után. Épült a közösség, 1795-ben felszentelték a mostani templomot, és onnantól kezdve csak növekedett a település, sőt Tótkomlósról további településeket alapítottak meg. Ez az ív a második világháborúval véget ért, aztán jött egy stagnálás. Sokan elköltöztek Tótkomlósról, a 11 ezres közösség megfeleződött, az evangélikus szlovákság szintén. Most olyan 2000 emberről beszélünk, aki valamilyen módon az evangélikus szlovák közösséghez tartozik, közülük 7-800 fordul meg nálunk.
A rendszerváltáskor rengeteg épületet kapott vissza az egyház, elindult a szeretetszolgálat, illetve a diakóniai élet. Megalakult az evangélikus óvoda, felépült egy bentlakásos szeretetotthon. Létrejött egy alapszolgáltatás, amelynek részeként az időseket látja el a gyülekezet, és egy speciális szolgálat is működik, a szenvedélybetegek nappali ellátása. Mindig van valami újdonság. Már rendelkezik a gyülekezet két támogatott lakhatással, és most is épül egy-egy ház, ahol további 6-6 férfi fog majd lakni.
– Hogyan született meg a koncert ötlete?
Szpisák Attila: – A templom felújítása régi vágya a gyülekezet közösségének, hisz főleg kívülről már nem szép az épület. Tavaly alapítványi kezdeményezés indult, ennek eredményeként volt itt egy Bagossy Brothers koncert, amikor teljesen megtelt a templom. Úgy gondoltuk, próbálunk további, hasonló rendezvényeket szervezni. Szekeres Tamás már korábban is bejelentkezett hozzánk, egyeztettünk vele, így jött létre ez a nyári alkalom. Most, június 14-én egyfajta tanévzáró és nyárköszöntő lesz, a napnak mondhatni a megkoronázása lesz az esti koncert, az esti zenés áhítat.
– Miben különbözik egy hagyományos koncerttől vagy egy istentisztelettől a zenés áhítat?
Kutyej Dániel: – Nekünk nagyon fontos az, hogy egy ilyen ünnepi eseményen ne csak a zene, ne csak a csodálatos hangok, a kórus csendüljön föl, hanem Isten igénye is szóljon. Hiába van egy híres fellépő, vagy akár több, valljuk meg őszintén, egy ekkora templom felújításához igencsak kevesek vagyunk mi – ezért Isten segedelmét kérjük. Ugyanakkor ez egy jó lehetőség arra is, hogy még többen meghallják Isten szavát.
– Kiknek szól ez az este, kiket várnak?
Szpisák Attila: – A kulturális rendezvényeinknek mindig van egy missziói éle. Várjuk természetesen a gyülekezet tagjait, de bárki mást is. A nap folyamán, délután ízelítő lesz a nyári táborokból, számos program várja a gyerekeket, lesz szabaduló szoba, bábszínház, sok-sok olyan program, ami belefér egy családi délutánba.
Viszont ez az esti program kifejezetten a szélesebb közönséget próbálja megszólítani. Az Omegát nagyon sokat szerették és szeretik, bízunk benne, ha meghallják ezt a hívást, eljönnek. Itt is Isten igéjével fogjuk majd köszönteni a vendégeket, ahogy azt a Bagossy-koncerten is tettük. Ez jó lehetőség arra, hogy olyanok is bejöjjenek templomba, vagy eljöjjenek Tótkomlósra, akik egyébként ritkán járnak felénk.
– Mennyire fontos az egyház számára, hogy a kultúra és a zene segítségével is megszólítson embereket?
Kutyej Dániel: – A kultúra, a zene és az egyház mindig együtt járt. Évszázadok óta a zene fontos szerepet játszik Isten tiszteletének megélésében. Ez egy nagyon elemi része mindennek, nem is lehet talán szétválasztani. Ahogy az egyetemi professzoraim is megfogalmazták: Isten szeretetét és dicsőítését egy zeneműben, egy kórusban, egy elénekelt imádságban lehet a legközelebb hozni. Sok mindent nem tudunk a mennyek országáról, de azt, hogy kórusok fognak zengeni odafönt, elég biztosan mondták már.
– Szekeres Tamás, az Omega gitárosa lesz a különlegessége a programnak. Mit lehet tudni a műsorról?
Szpisák Attila: – Szekeres Tamást barátai is kísérik majd különböző hangszerekkel. Az Omegának azokat a slágereit szólaltatják meg, amelyek valószínűleg ismerősek mindannyiunk számára, és amelyek beleillenek a templomi környezetbe. A gyülekezetünk szlovák alapú, nem áll tőlünk messze a zene, az éneklés, sőt erre alapult az egész hitvilág, hiszen a Tranoszciusz énekeskönyv, a vasárnap délutáni együtt éneklések nagyon meghatározóak voltak. Ennek mostani megjelenése a zenés áhítat, amit máskor is szoktunk tartani. Most a zenének ezt a különleges részét Szekeres Tamásék hozzák.
– Mitől lehetnek különlegesek az itt és így megszólaló slágerek?
Kutyej Dániel: – Minőségi a zene, és volt szerencsém belehallgatni a közreműködő Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar próbájába is – nagyon jól szól. A templomban hallgatni az igényes zenét pedig óriási élmény, mindig ad egy pluszt. A templomainkat úgy építették egykor, hogy a zene és az akusztika csodálatos összhangban tudjon működni. Ez teljesen más szint ahhoz képest, mintha az ember otthon, vagy egy fejhallgatón hallgatja a zenét. Már csak emiatt az élmény miatt is érdemes eljönni. Az pedig, hogy kinek milyen üzenet jön át, más és más – Istenre bízzuk. Reméljük, hogy aki eljön, többel megy el, mint amennyivel érkezett.
– Mi lesz a Békéscsabai Evangélikus Vegyeskar szerepe ezen az estén?
Szpisák Attila: – A karvezető Kutyejné Ablonczy Katalin, aki egyébként Dani édesanyja. Dani édesapja Kutyej Pál pedig az évfolyamtársam volt, régóta ismerjük egymást. Amikor megjelent ennek a zenei produkciónak a híre, akkor felmerült, hogy tudunk-e olyan kórust, amely háttérszerepet játszhatna az estén. Az énekkar vállalta, aminek nagyon örülök. Ők nem először teljesítenek szolgálatot Tótkomlóson.
– A templom felújítása a kitűzött cél.
Kutyej Dániel: – Sokszor halljuk mi lelkészek, hogy mikor lesz már felújítva a templom. Annak idején az őseink úgy építették, hogy összeadták rá a pénzt. De ezek olyan összegek, amiket nem lehet csak úgy összedobni. Ezért próbálunk gyűjteni ezzel az eseménnyel is – tető alá hoztuk, az alá a tető alá, amit szeretnénk megújítani. Tehát bízunk abban, hogy lélekben is megérkezik ide, aki jön, bízunk abban, hogy mindenki sokat visz haza, de egy picit itt is hagy a cél érdekében.
– Koncertsorozatról beszélünk, még mire számíthatunk a későbbiekben?
Szpisák Attila: – Október környékén tudunk majd valami hasonlóról beszélni, egyelőre több tervünk is van, amint kikristályosodik, jelezzük, mi lesz a folytatás. A tótkomlósi templom nemcsak a gyülekezetnek fontos. A tornya már nagyon messziről látszik, egy emblematikus épülete a városnak. A gyűjtés a felújításra való készülés, amelyben sokan veszünk részt.
Június 14-én a koncert a nap fénypontja, de lesz például a már említett programokon túl Luther Café is. A Luther udvarban nyaranta szoktak lenni estek, amikor a helyi közösség fiataljai szolgálnak fel általuk vagy segítőkkel készített süteményeket, miközben tematikus beszélgetéseket folytatunk. Aki szeretné, az meghallgatja, aki nem, az pedig szívesen van együtt a másikkal. Ennek a területnek van egy pincéje, ahol elindítottunk annak idején egy szabadulószobát, itt különböző témákkal tudunk mindig készülni, most a templom, és az épület rejtelmei jelennek meg.
– Milyen munkálatok várnak a templomra?
Kutyej Dániel: – Minden közösségnek a saját otthona nagyon fontos. Tótkomlóshoz szorosan hozzátartozik a templom, annak homlokzata, csillaga, megjelenése, aranyozott gömbje, ahogy például Békéscsaba város címerében is ott vannak az evangélikus templomok. Mondhatnánk kicsit magunkkal is önkritikusan, hogy ecsettuningok sokasága már volt itt a templomunkon, sok festés, sok takarítás, sok csiszolgatás, vagy a karzat megújítása, az elektromos hálózat kicserélése. Előjött a régi téglaburkolat például, amit eddig nem láttunk, mert két-három centis agyagréteg takarta, ami valószínűleg sárként potyogott le a cipőkről az évszázadok során. Adatunk van arról, hogy a 80-as években volt egy nagy földrengés itt a déli régióban, és akkor a tótkomlósi templom is megsérült elég komolyan, akkor egy nagy betonszarkofág került a tetejére, ami összetartja az egészet, hogy ne repedezzen szét. Akkor voltak szigeteléssel kapcsolatos felújítások is, de nem volt sajnos teljes. Ez egy kiemelt műemléktemplom, amelynek horribilis összegbe kerülne a felújítása, restaurálása. Nagyon aprólékos munka maga a tervezési folyamat is…
Tavaly volt egy nagyon jó beszélgetés a műemlékes kollégákkal, akik azt mondták, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogyha valamilyen részletet el tudunk indítani a felújításnál, akkor fogjunk hozzá. Talán így, kisebb részletekben végül egyszer elkészül.
