– Tavaly októberben indítottuk el a Lencsési Közösségi Ház Közéleti teaház nevű programsorozatát, amelynek elsődleges célja, hogy olyan személyeket hívunk meg, akik erősen kötődnek a lakótelephez, vagy átlagon felüli az ismeretségük. Egy ilyen beszélgetés részeként szó esik családról, hobbiról, életútról, kultúráról, közművelődésről vagy akár a sportról is – mondta a program előtt Takács Péter.
Takács Péter – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Az intézményvezető hozzáfűzte, noha Szelekovszky László nem a Lencsésin lakik, de rendkívül kötődik a lakótelephez, illetve a közösségi házhoz. Évtizedek óta tart előadásokat, azonfelül tagja a kertbarát körnek. Továbbá megemlítette, a nevéhez kötődik a lakótelep küszöbén, a gátnál felállított kopjafa – amely a csabai nagy árvíznek állít emléket. Az est folyamán szóba került a természetvédelem, fafaragás és minden egyéb, ami a megjelenteket érdekelte.
Szelekovszky Lászlót az elsőadása előtt kérdeztük. – A bükki erődben, egy pici faluban, Sajóvelezden laktunk, de mégsem ott kezdtem el faragni, hanem a miskolci nagyapámtól lestem el az első fogásokat – mesélte. – Édesapám is alkotóember volt – aki egyébként jegyzőként dolgozott –: írt, faragott, de csak kézzel. Én azonban vésőt ragadtam; kezdetben használati eszközökkel foglalkoztam, majd rákaptam a kopja- és emlékfa készítésre. A 74 Békés megyei településből már 54-en állítottam kopjafát – valahol tizet is. Mi több, a Capri szigeten is van munkám.
Galéria
Hozzátette, nagyon nehéz beszerezni a jó fát, ami száraz és faragható. Alapvetően az akác az egyik kedvence, amely többször is megvédte az Alföldet. Megjegyezte, noha az akác ravasz egy kicsit, mert miután felállítja az ember az emlékfát, többször el kezd repedezni, de ezt természetesen utólag lehet kezelni.
– Tulajdonképpen ez éltet – folytatta –, mert aki farag, az nem tud egy napot úgy eltölteni, hogy nem gondolna a fára. Kis túlzással azt is mondhatom, a fa az egyik szerelmem.
