Takács Péter egy Albert Schweitzer idézettel kezdte, melynek tartalma a példaképekről szólt. – Neked kik voltak a példaképeid? – kérdezte dr. Kerekes Attilát, aki válaszában elmondta, a legnagyobb egyértelműen a rajztanár-festőművész édesapja volt. Hozzátette, „apai ágon olyan családból származom, amelyben erős volt a szellemi napvilág: zömmel zilahi pedagógusok voltak. Amire nagyon büszke vagyok, a nagyapám Ady Endrét magyarra és németre is tanította. Nem mellesleg apám is kiváló példaképet kapott.”
Hozzáfűzte, édesapja és két testvére Trianon után jöttek át az akkor már ún. anyaországba, míg a szüleik Zilahon maradtak. A nagynénje szintén tanár, míg a nagybátyja fogorvos lett.
Takács Péter és Kerekes Attila – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Apu a képzőművészeti főiskolára jelentkezett, de miután betelt a létszám, két évig műegyetemre járt – mesélte. – Majd 1925-ben sikerült mégis bejutnia a főiskolára, és mivel jó volt ábrázoló geometriából, így majdnem ott maradt tanársegédnek. De végül Kaposvárra került, ahol – kissé sejtelmesen megjegyezte –: Dajka Margit színésznővel eléggé jó viszonyba került.
Közben itt, Békéscsabán, a Deák utcai Lorántffy Zsuzsanna leánygimnázium (1959 óta Vízmű) a rajztanárja összejött az egyik tanítványával, akit emiatt Kaposvárra „száműztek”, és Kerekes György érkezett a helyére. A dolog pikantériája, hogy Kerekes apuka is az iskolában ismerkedett össze a leendő feleségével, később ő lett Kerekes doktor édesanyja.
– A II. világháborúban apámat mint tartalékost behívták – folytatta. – Majd Dunántúlon elfogták az oroszok, és a székesfehérvári gyűjtőtáborba került. Közbe kell szúrni, apu kisgazdapárti volt, és azt kevesen tudják, hogy akkor, 1944-ben az ideiglenes kormányban a békéscsabai Gyöngyösi János kisgazdapárti politikus volt a külügyminiszter. Apám egyszer a fogolytábor kerítésén keresztül – majdnem lelőtték – kidobott egy követ, amelyen az állt, hogy „Juttassanak el Gyöngyösi Jánoshoz!”. Szerencsére az üzenetet eljuttatták, és kihozták. Ez azért volt jó, mert apu nem került ki Szibériába és így tudtam megszületni 1946 márciusában.
Dr. Kerekes Attila több iskolai épületben járta ki az általánost. Az első osztályt a Szabadság téri iskolában (ma zeneiskola), a másodikat a szomszédos József Attila utcaiban (szintén zenesuli), a 3-4-et a Csaba utcai szociális otthon mögötti épületben, az 5-6-ot a Luther utcai épületben (a mai Kazinczy helyén) és végül a 9-es suliban (ma Jankay) végezte.
– Hogy egy kicsit dicsekedjek – jegyezte meg –, bármelyik iskolában tanultam, mindig kitűnő voltam. Ámbár, amikor otthon valamiben elakadtam, a papám minden tárgyból tudott segíteni.
1956-ban még csak 10 éves volt, de a(z ellen)forradalom csabai eseményei nagy hatással voltak rá. Többek között a színház előtt látta először Fekete Pált, akinek a szuggesztív beszédét tátott szájjal hallgatta.
Az általános után a Rózsa Ferenc Gimnáziumba jelentkezett, ahova akkoriban rengeteg diák járt; még F osztály is volt. (1986-ban a Közgében még G is volt – jó 40-es létszámmal – S.T.) A suli mellett 16 évesen elkezdett sakkozni. Takács Péter „miért,”-jére elmondta, mert sajnos csak 15 éves koráig nőtt. Idő előtt belátta, hogy sem nehézatléta, sem magasugró nem lesz. Szimultán 16 évesen megnyerte a megyei sakk bajnokságot.
– A sakknak volt hátránya is – jelentette ki –, mert amikor a gimiben végeztem, épp akkor mentem a főiskolás vb válogató versenyre, ahol jó néhányszor kikaptam. Ámbár matekból voltam a legjobb, ebből kifolyólag matematikusnak készültem, de a sakk mellett nem készültem fel alaposan, így nem vettek fel az ELTE-re. Ellenben kaptam Budapesten egy sportállást: lett volna egy 8 órás munkám, de nem tudtam mellette sakkozni, így úgy döntöttem, hogy akkor inkább tanulok, és a fogorvosira jelentkeztem.
Ahogy fentebb írtuk, apja fivére fogorvos volt, aki Budapesten élt. Így a nagybátyjánál lakhatott, aki akkor már nyugdíjas volt, és egyetemi tanársegédeknek adta ki a rendelőjét.
– Egyszer, amikor mentem haza – folytatta –, a rendelőben ült egy fiatal fogorvos, aki épp viszkizett. Nagylelkűen megkínált és egyben a szerencsémet is meghozta. Történetesen, amikor felvételiztem, akkor nagyon szigorú emberek faggattak, olyan volt, mint egy temetés. De kit láttam meg az asztal szélén? Hát a viszkizős fiatalembert. Aki azt kérdezte, „Ki magának a Kerekes Ernő?” „A nagybátyám”, válaszoltam. Ekkor mindenki elmosolyodott.
Elmondása szerint édesapja elég kevéske nyugdíjat kapott, ráadásul a nővére is a fogorvosira járt, így nem nagyon csavargott a fővárosban. De amikor az anatómia vizsgán túljutott, úgy érezte, mintha lebegne és kirúgott a hámból. Egy csoporttársával elment egy sztriptízbárba, ahova 50 forint a belépő. Majd egy kedves hölgy oda is ült az asztalukhoz, de pénzük híján csak a szépségüket tudták neki adni. „De úgy tűnt, nem voltunk elég szépek, mert hamar átült tőlünk” – tette hozzá.
– A végzést követően három helyen helyezkedhettem volna el: a szegedi klinikán, Csorváson és Békéscsabán – mondta – Meg kell jegyezni, nem is akartam az idős, beteg szüleimtől messze lenni. Majd az utóbbit kaptam meg. Így 1970-ben visszaköltöztem a fővárosnál sokkal tisztább levegőjű béke szigetére.
– A hetvenes években nagyon menő fogorvos voltál. Jól hallottam? – kérdezte a moderátor. – Ezt másnak kell megítélnie, de viszonylag sok betegem volt – válaszolt. – Nem beszélve arról, hogy a hetvenes években még kevés fogorvos volt Csabán. Akkor még csak a Munkácsy utcán volt egy rendelő. A rossz hírek szerint az az épület volt anno, a Munkácsy utca-Andrássy út sarkán lévő Nádor szálló „kisegítője”: az emberek ott mulattak, illetve szépasszonyok fogadták őket.
Az 1970-es évek végén, a lakótelep kiépülésével párhuzamosan nyílt meg az első rendelő a Lencsésin, illetve a jaminai SZTK. Akkoriban egy évet a Lencsésin, két évet Jaminában, majd a ’80-as évek közepén néhány évre ismét a lakótelepen praktizált. 1993 óta folyamatosan ott rendel.
Takács Péter kérdésére, miszerint „Mennyire lehetett maszekolni akkoriban?”, azt válaszolta, aki főállásban dolgozott az SZTK-ban, annak engedték a magánrendelést. Rögtön nyitott egy rendelőt, de ahhoz kölcsönt kellett felvenni. A szocializmusban a lakosság 20 százaléka járt maszekhoz, ma sokkal többen.
Egy csikóugrással újfent a sakktáblára léptünk. A legemlékezetesebb mérkőzése 1964-ben volt, amikor harmadikként bejutott az országos felnőtt elődöntőbe. A verseny a csabai Tiszti Klubban (ma FEKK) zajlott. Bevallása szerint nem ő volt az esélyes.
– Az első négy fordulóban három remim volt, és egyet vesztettem – mesélte. – Majd megtáltosodtam, és hat meccset nyertem zsinórban, így feljöttem a holtversenyes első helyre. Az utolsó fordulóban azzal a vetélytársammal játszottam, aki a verseny állása szerint épp az utolsó volt. Ebből kifolyólag némileg bátor voltam, és beáldoztam egy tisztet, majd a végén mégis előnybe kerültem. Így másodikként bejutottam az országos középdöntőbe, ahol már nagymesterekkel játszottam, és jól ki is kaptam.
Példaképként Portisch Lajost említette meg, aki nemcsak jó teljesített, de emberileg is tökéletes volt. Ugyanis a nagy játékosoknak általában furcsa szokásaik vannak. Valaki a bolondokházában végezte, más a macskájával végigszagoltatta a táblát, vagy belekötött a fényekbe, de Portisch nagyon hétköznapi volt.
Takács Péter megemlítette, az első Kreatív hetek egyik programja volt, hogy Kerekes doktor szimultán hat táblán játszott, úgy, hogy egy meccset sem vesztett. Ekkor a doktor úr közbevetette: „Péter is a maga területén egy zseni, 35 éve ismerem, egy pártban voltunk sokáig”.
– Akkor, ha már szóba hoztad, nem tudom, látod-e a dekorációt? – mutatott Takács az asztalra. – Tulipán? – lepődött meg dr. Kerekes. – Ja! MDF. Azt tudom, te 1988 szeptemberében, míg én 1990 áprilisában, aláhúzom, még a választás előtt léptem be az MDF-be. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ki nyer: az MDF vagy az SZDSZ? Eredendően Antall József személye miatt választottam azt a pártot, ő is egy példaképem volt.
A fogorvos 1990-től, egy ciklus kihagyásával 2019-ig volt békéscsabai önkormányzati képviselő. Egyik nagy büszkesége, hogy ő kezdeményezte a Szent István szobor felállítását a Szent István térre. Negyven jelentkező közül ez a verze tetszett neki a legjobban, hiszen egyedülálló, hogy Szent István fölajánlja Szűz Máriának az országot.
– 2019-es búcsúmmal én voltam a közgyűlés utolsó mohikánja, mert a ’90-es csapatból egyedül én maradtam ennyi ideig – fűzte hozzá. – Amikor 2014-ben az önkormányzati választást követően gratuláltam Attilának – szúrta közbe Péter –, az első mondata az volt, hogy három MDF-es van a testületben: Herczeg Tamás, ő és én. Tény, akár milyen oldalon ültünk, egymással sosem kerültünk vitába.
Az életcéljával kapcsolatban elmondta, beszédben talán annyira nem rossz, de az írás nem az erőssége, ellenben úgy gondolja, papírra kellene vetnie a megélt tapasztalatait.
A beszélgetés keretesen, egy Schweitzer idézettel zárult, amely a pozitivizmusról szól. Ezzel kapcsolatban a vendég megemlítette, „aki mindig gyűlölködik, az saját magát rontja meg. Noha odáig még nem jutottam el, ahogy a Biblia mondja, szeresd az ellenségeid is. Azonkívül bizonyított pszichoszomatikus tény: a szellem visszahat a testre. Ha pozitívan gondolkodunk, az két tablettánál többet ér.”
Majd ránézett az órájára, és megjegyezte, siet, mert hétkor teniszezni fog.
