– Apukámtól tanultam meg sakkozni – meséli dr. Kerekes Attila. – Az első versenyen 1956-ban, negyedikes általános koromban vettem részt, ahol még a nyolcadikosokat is megvertem. Majd többször is megnyertem az általános iskolai bajnokságot; később a középiskolást is mindig.
Dr. Kerekes Attila és Takács Péter – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Hozzáteszi, a megyei bajnokságon – ahol már felnőttek is indultak –, 16 évesen a középmezőnyben végzett. Ám negyedikes korában már harmadik helyen végzett, ezáltal bekerült a területi elődöntőre, ahol második lett, így mint a legfiatalabb versenyző elindulhatott az országos középdöntőn.
– A középdöntőn a kor nemzetközi nagymestereivel játszhattam – folytatja –, persze többször is kikaptam, de nagyszerű élmény volt. Természetesen megfordult az agyamban, hogy mi lenne, ha sakkozó lennék, de nem éreztem akkora tehetséget magamban, hogy bekerüljek a világ élvonalába. Közben matematikusnak jelentkeztem, de a felvételim nem sikerült, majd az orvosira felvettek.
Galéria
Megemlíti, sokáig nem játszott versenyszerűen, majd évtizedekkel később visszatért, a legmagasabb pontszámát 1986-ban szerezte meg, amely 2290 pont; a mesterjelölti titulusig jutott el.
A szombati sakk szimultánra, előzetes regisztráció alapján eredetileg öten jelentkeztek, ám épp a kezdés előtti percekben, a szomszédos nagyterembe, a bakelit börzére megérkezett Nyemcsok László is, a megyei hírlap sakk nagymestere. Mihelyst megtudta, hogy a kisteremben sakk szimultán zajlik, nyomban beállt. (Kvázi csapot, papot, bakelit lapot otthagyva beült a játékosok közé.)
A sakk szimultánon Zsíros György, Szlúka András Tamás, Mahler Csanád, Jenei Tamás, Andó István és Nyemcsok László ült le dr. Kerekes Attilával játszani.
