– Az Apáról fiúra hagyományőrző program 2000 januárjában indult világhódító útjára – meséli Veres Kriszta –, és azok a gyermekek, akik akkoriban 5-6 évesek voltak, ma már némelyikük a sajátját is elhozza kreatívkodni. Ezúttal véletlen egybeesés, hogy ma Madarak és fák napja van.
Megemlíti, ugye a madarak a szélre fölfeküdve repülnek, köröznek az égen. Mindezt egy kicsit lebutítva, a megjelent érdeklődőkkel egy wc papír gurigával, egy kis madzaggal és némi krepp papírral lemodellezik. A hengert átfúrják, befestetik, ráragasztják a krepp papírt és a furatokon átfűzik a madzagot. Majd mehet a futás. Ahogy a futás közben a hengerbe belefúj a szél, a gurigának ugyanaz az érzése lehet, mint a madaraknak.
Galéria
Ami a szabadságot szimbolizálja, hogy mindenki úgy fest, ahogy akarja, mindenki úgy akar, ahogy kavarja, illetve mindenki úgy kavar, ahogy vakarja…
Az Apáról fiúra további szépsége, hogy sokszor átalakul Nagymamák leány unokájára. De épp ez a változás az állandóságban. (Száz éve, ha falun leány baba született, azt mondta a szúrós szemű, vastag bajszú családfő, „Nem gyerek, lány!”.)
Többek között guriga madárkát készített a Szigligeti ovis Csete Luca és Csete Janka is. Nagymamájuktól megtudom, noha egypetéjűek, ezzel szemben szeptemberben külön osztályban kezdenek az evangélikusban. Janka tervei közt szerepel, hogy egyszer lesz egy állatsimogatója, Lucát pedig a tánc, a koreográfia érdekli.
A meseházi Nagymama kamrájában az ínyencek meggyes lepényt falatozhattak.
