A tervezek szerint 19 órakor közel négyszáz traktor indul el a repülőtérről a város szívébe. Ebből kifolyólag Balog Zs. kollégával már este hét előtt vagy jó negyedórával korábban – noha kiszámoltuk, körülbelül 19.30 körül érnek a trakik hozzánk –, elfoglaljuk a Trianon-emlékmű szomszédságában a Jókai utca-Andrássy úti sarkát.
Ki vezeti a Révészt? – Fotó: Such Tamás
Szép lassan szivárog a nép. Könnyű jó helyen, kedves emberekkel vegyülni, beszélgetni. Két biciklis, kisgyermekes anyuka arra kíváncsi, hogy mikor érkezik a menet. „Kábé negyedóra”, válaszoljuk, „Ú… addig biztos beájulnak a fiúk”, mutat az egyikük a mögötte ülő, nagyon tapadó szemhéjú, cumis kisklampóra.
Mellettünk állnak a Vozár ikrek, Csenge és Zoé, akik amúgy kézisek, de elmondásuk szerint már harmadjára jöttek ki, és alapvetően nagyon tetszik nekik, hogy sokféle gép érkezik kürtölve, a motort pörgetve, és alapvetően imádják a hangerőt.
Közben a lezárások ideje előtt kifutnak a járatos buszok, a rendőrlámpák már nem üzemelnek, így a kereszteződésnem nyomban kialakul egy kis káosz is, de végre újfent pulzál a város.
Galéria
És… némi késéssel, vijjogva-szirénázva megérkezik a felvezető motorosrendőr, majd a csodák. A különböző színű, formájú trakik láttán nyomban Gombóc Artúr csokikészlete jut eszembe – egy nagyon vagány és különös világ éltterei gurulnak be. Sokuknak hetekig ez a kaszni a szoba-konyha-hálószoba. Amolyan viharvert tengerész sorsot élnek.
Idővel Fiestává alakul az utca. Valaki még széket is hoz, de alapvetően mindenki az út szélén bugizik. A kamionok egy jó félóráig kápráztatják Csabát. Valamelyik dudál, zenél, énekel, ficánkol, mint egy hernyó, füstöl, családokat és számos női pilótát láthatunk az utastérben.
A hétvégén is érdemes kinézni a reptérre, ugyanis egy csomó jó program várja az érdeklődőket.
