Szekeres Tamás (SzekiTomi) 1990. augusztus 3-án, Békéscsabán született. Noha lakott Gyomán, Gyulán, Tarhoson, Magyarbánhegyesen, de közel tucat esztendeje ismét Csabán él, ízig-vérig lila vérű.
Pár éve Mezőmegyeren lakik ötödmagával; egy szépen berendezett házban – külön szobája van, ahol van tévé, ágy, számítógép, hangfal, szekrény, miegymás.
– Gyűjtesz valamit?
– Most nem. Illetve csak interjúkat.
– Miért készítesz szinte mindenkivel interjúkat, aki Csabára jön?
– Mert szeretek beszélgetni.
– Hogyan találod meg őket?
– Interneten, meghívókból, vagy épp a sárga újságból. Majd a Facebookon felveszem velük a kapcsolatot, vagy a menedzserükkel.
– Melyik beszélgetésre vagy a legbüszkébb?
– Erre nehéz válaszolni… Igazából mindegyikre, mert mindenki más és más adottságokkal rendelkezik.
– Mindig felkészülsz?
– Általában igen, illetve már többször előfordult, hogy rutinból csináltam; de mindig lényegre törő kérdéseket igyekszem feltenni.
– Van, aki nemet mond?
– Persze! Azt azért én is megtapasztaltam már, hogy nem mindenki áll a rendelkezésemre.
– Láttalak a Facebookon Kis Grófóval.
– Vele csak egy fotó volt. Magánemberként voltam ott. Ráadásul nagyon sietett.
– Hol készült a kép?
– Egy pusztaottlakai iskolai rendezvényen.
– Ilyenkor buszra szállsz? Valaki támogatja a missziódat?
– Nem, saját zsebből utazom, mert 90 százalékos utazási kedvezményem van.
– Akkor buszjegyeket is gyűjtesz. Mióta eseményekre jársz, szerinted sokat változtál?
– Igen, úgy érzem, határozottabb lettem, de persze vannak nehéz pillanatok is az életemben.
– Beszélsz angolul? Mert sokszor látom/hallom, hogy angolul köszöntöd a fellépőket.
– Természetesen tanulom, de még van hova fejlődni.
– Ha történetesen egy külföldi edzővel beszélsz, érted, hogy mit mond?
– Azért azt nem mondanám. Például, amikor itt volt a lengyel csapat, akkor beálltam a behiresek mellé.
– Azok mi vagyunk?
– Igen; akkor (Kovács) Dávid kérdezett. Ilyenkor együtt dolgozunk.
– Nagylelkű.
– Azt követően megnéztem a Kezdőkört (A 7.Tv egyik sportműsora), és amit (Papp) Ádám mondott, azt leírtam.
– Óvatosan vetted át.
– Így van, óvatosan.
– Mondták már, hogy hasonló az érdeklődési köröd, mint szegény Notesz Lacinak volt?
– Mondták már, de szerintem mindenki a saját egyéniségét adja. Attól függetlenül elismerem Notesz Laci munkásságát.
