– Nap, mint nap sokan vetik fel, hogy míg például Gyulán csak bizonyos helyeken, addig Békéscsabán minden közterületen kötelező a maszkviselés a csökkenő járványadatok ellenére is. Mire számíthatunk, meddig marad életben ez a szigor?
– Tudom, milyen nehéz dolog ez, főleg azoknak a csabaiaknak, akiknek majdnem egész nap maszkban kell lenniük, és még a munkából hazafelé menet sem vehetik le. A járványügyi adatok azt mutatják, hogy a trend ugyan lefelé tart, de még most is vannak kiugró napok, tehát változatlanul vigyáznunk kell egymásra. Fontosnak tartom, hogy amit az önkormányzat meg tud tenni az egészség védelme érdekében, azt tegye meg. Csabán mintegy 60 ezren lakunk, és naponta mintegy 10 ezer ember utazik be ide dolgozni, vásárolni. Itt tehát jóval nagyobb a mozgás, mint a kisebb településeken, ezért fenn kell tartani a maszkviselési rendelkezést. Én lennék a legboldogabb, ha fel lehetne oldani, mert tudom jól, hogy mennyire kellemetlen viselet ez, hisz rendszerint rajtam van a maszk a hivatalban, egy-egy tárgyalásra menet, vagy este, hazafelé is. Szívesen levenném, mégsem teszem, mert vigyázok másokra és vigyázok magamra. Sokan kérdezik, hogy a külső városrészekben, ahol többnyire egyedül sétál valaki, miért kell maszkot viselni. Aki egyedül indul el, találkozhat ismerőssel, baráttal, rokonnal, ezért fontos, hogy így is védjük magunkat és egymást. Egyébként ezt nem szigornak nevezném, hanem inkább óvatosságnak, elővigyázatosságnak. Hiszen azért történik mindez, hogy a csabaiak védjék egymást, védjék a közösséget. Türelmet kérek még mindenkitől!
– Továbbra is folynak a tesztelések az egészségügyi és szociális ágazatban. Mi a helyzet az intézményekben?
– A napokban egyeztettem ismét a békéscsabai egészségügyi és szociális intézmények vezetőivel. A beszámolóikból megbizonyosodtam arról, hogy lényegesen nyugodtabb most a helyzet, mint decemberben volt, és van kellő mennyiségű védőfelszerelés is a biztonságos működéshez. Bölcsődéink szolgáltatása, a védőnői szolgálat, a háziorvosi és fogászati ellátás folyamatos. A védőnői szolgálat, a pszichológiai tanácsadó munkatársai, valamint a házi segítségnyújtásban dolgozók oltása megtörtént. Felmérték a védőoltás iránti igényt az idősek otthonaiban az ellátottak és a dolgozók körében, az egészségügyi alapellátásban, valamint a hajléktalan szállón is. Várhatóan hamarosan megkezdődik a vakcina beadása. A védekezéshez szükséges többletköltségeket az önkormányzat továbbra is vállalja. A város szociális intézményeiben folyamatosan tesztelik a dolgozókat, örvendetes, hogy a Családsegítő és Gyermekjóléti Központban – amely a hajléktalanszállót és a családok átmeneti otthonát is üzemelteti – legutóbb minden munkatárs tesztje negatív lett.
– Mindeközben például az óvodákban folytatódnak a fejlesztések.
– A Lencsésin, a Zöldovi után a Manóvárovi energetikai fejlesztése is a végéhez közeledik. Korszerűbb lett az óvoda, kicserélték a nyílászárókat, hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés és akadálymentesítés is történt az épületben. A Lencsési harmadik óvodájában, a Napsugároviban pedig rövidesen kezdődik az energetikai beruházás. Minden olyan beavatkozás, amely az óvodáinkat és bölcsődéinket érinti, a családbarát önkormányzati intézkedések sorába tartozik.
– Januárban komoly fagyok is voltak, ilyenkor nagyobb figyelmet kapnak a hajléktalanok. Volt-e elegendő hely számukra a leghidegebb napokon?
– Csabán az elmúlt három évben megnövekedett a hajléktalanszálló és a nappali melegedő kapacitása. Az adatok azt mutatják, hogy a 30 férőhelyes hajléktalanszállón úgy 20 ellátott tartózkodik, és a 20 fő befogadására alkalmas nappali melegedőbe is általában 10-nél többen érkeznek. A Gyár utcai szállón meleg van, lehet tisztálkodni, pihenni, étkezni, közösségi életet lehet élni. Ezúton is köszönöm az ott dolgozóknak, hogy nagyon felelősségteljesen bánnak a rászorulókkal, és mindent megadnak nekik, hogy emberi körülmények között tartózkodhassanak. Ádám Pállal, a körzet képviselőjével jártam ott a leghidegebb napokban, és elmondhatom, hogy fegyelmezettek az ellátottak is, kölcsönös a tisztelet a gondozó és fedél nélküliek között.
– Mindenkinek nehéz a bezártság, és hiányoznak a közösségek. Tud-e valami biztatót mondani a jövőre nézve?
– Nagyon várjuk már valamennyien a járvány második hullámának a végét. Szeretnénk visszakapni a régi életünket. Szeretnénk visszakapni a baráti hangulatot, a közösségi rendezvényeket, a sportmeccsek, a bálok hangulatát, azt, hogy beülhessünk valahová kávézni, sörözni, beszélgetni. Sajnos erre még várni kell. Nagyon sok kárvallottja van a járványnak, hiszen a kereskedők, kisvállalkozók sajnos nem tudnak olyan munkát végezni, mint „békeidőben”. Úgy hiszem, hogy ez a válságos időszak arra tanít bennünket, hogyan kell fegyelmezetten viselkedni és élni, és hogyan tudunk magunkra és egymásra vigyázni. Egyelőre megbízható információ nincs arról, hogy mikor kaphatjuk vissza a régi életünket. Biztató, hogy enyhül a járvány és hogy vakcina-szállítmányok érkeznek az országba. Nagyon bízom abban, hogy a csabaiak nem veszítik el az életkedvüket, aktivitásukat, és ugyanolyan szeretettel fordulnak egymás felé ebben az időszakban, ahogy tették ezt korábban. Bízom abban is, hogy nem kell már nagyon sokáig várnunk. A mielőbbi nagy találkozások reményében jó egészséget kívánok mindenkinek!
