A vendéglőkben a tányérunkra kerülő minőségi árú többnyire nem a hazai legelőkön nevelt jószágokból származik. A furcsa helyzet magyarázata a brit húsmarhafajták tartásával foglalkozó Mihalecz András szerint elsősorban a tartásból kikerülő selejttehenek húsának tömeges élelmiszerpiaci jelenléte. Számokban ez úgy néz ki, hogy míg a technológiai selejt marha kilóját nyereséggel lehet értékesíteni akár 300 forintért is, addig húsmarhánál a megtérülési pontot nem lehet 650 forint alá vinni. Tavaly az ellenértékek ettől messze elmaradtak, az átlagár 440 forint alatt volt. Ez év első negyedében történt ugyan jó irányú elmozdulás, a fiatal bikák felvásárlási ára a 800 forintot is megközelítette, a vágótehenekért viszont alig fizettek többet 530-nál.
Étteremvezetők elmondása szerint azonban ez az irány egyelőre azért nem hoz áttörést, mert a magas hazai áfatartalom miatt olcsóbb nekik beszerezni a minőségi árut, például angus marhából származó húst Ausztriából, mint a hazai feldolgozótól.
Valószínűleg nem alaptalan tehát az a joggyakorlat, amely kifejezetten tiltja a technológiai selejt állatok tőkehúsként való értékesítését. Ez a szabályozás Magyarországon kívül az összes többi EU-s államban csakúgy hatályos, mint számos Európán kívüli területen, például Törökországban.
Kun Péter, a Hortobágy Angus Kft. egyik alapítója és ügyvezetője az angus marha tekintetében már hozzá is látott egy védjegyrendszer kidolgozásának, amely lehetővé teszi, hogy a fajtán belül is lehessen őrködni az egyenletesen magas minőség felett. Úgy vélik, ehhez nagyon kemény mutatószámokat szükséges hozni: sok egyéb mellett elő kell írni, hogy az állatok vérvonala 75 százalékig tiszta legyen, teljes mértékig elutasítják a hormonkezelést, a hízóknak nem adnak erjesztett takarmányt, ezenkívül GMO-mentességet, stresszmentes tartást követelnek meg.
Forrás: Világgazdaság
