– Mint a Corvinkán lakó, napi kapcsolatban vagyok a Kastély temetővel, minden családi kapcsolat híján, gyakran végigpásztázom a területet – mondja dr. Sicz György. – Szomorúan konstatálom, hogy a fél évszázada lezárt temető, amely a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség kezelésében van, jelenleg illegális szemétlerakó hely, hajléktalanok búvóhelye. Néhány éve a kertbarátokkal és a Lencsési iskola gyerekeivel rendbehoztuk a Vilim sírt, de azóta követőkre nem találok. Mindez mint kertészt és állampolgárt irritál.
Hozzáfűzi, a temető a 19. században nyílt meg, akkor a falu szélén. Csak a Koporsós út vezetett idáig. Azóta a városmag és egy 20 ezres lakótelep közé ékelődött. Területe jelentős telekértékű. Mögötte áruházláncok épültek ki, benzinkút hálózat, a lakótelepen oktatási, kulturális, egészségügyi, szolgáltató intézmények működnek, főút mellett van. Ez a pozíciója mindenképpen figyelmet érdemel városképi és területfejlesztési szempontból egyaránt.
Pavel Kazár sírja a Kastély utcai temetőben – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– A tartalmát tekintve is figyelemre méltó. Főleg szegény emberek „lakják”, akik sírhantja már elenyészett, el is takarították – teszi hozzá. – Vannak polgáriak is, egy kisebb hányada a síroknak gondozott, szép számú virilis és gazdag, fekete márvány síremlékkel bíró sírhely is van, egyiket se gondozza senki. Ugyanerre a sorsra kárhoztattak viszont Csaba jeles személyiségei, akik itt nyugszanak, mint a Haán, Zsilinszky, Povázsay, Machalek, Wilim stb. családok.
Haán Lajos mindmáig az egyetlen tudós polgára a városnak. Szomorú, hogy ezek emlékét senki nem ápolja – bizonyíték erre a halottak napi kép. Mindezek indokolják, hogy foglalkozni kellene vele. A szomorú állapot megszüntetése érdekében még nem tapasztaltam komoly kezdeményezést, ezért vagyok bátor a kérdésben megnyilatkozni.
A kertészmérnök javaslata ebben a vonatkozásban egészen más. Funkcióváltással a kegyeleti kötelmek megtartása mellett egyéb társadalmi funkciók beépítése jöhet szóba, ami lehet szociális, kulturális, oktatási célú vag más. A megvalósítás több lépcsős: elemei önmagukban is célirányosak, társadalmilag hasznosak lehetnek, pénzügyileg is könnyen kezelhetők. Mindenekelőtt szükség van egy koncepciótervre, hogy mit akarunk. Ez financiálisan nem lehet gond, hiszen a szürkeállományt kellene megmozgatni társadalmi szinten, ha van ehhez megfelelő közéleti háttér.
– Az előkészületi munkák szintén költségmentesek – folytatja –, mert egy geodéziai felmérés a város kitüntetett szakiskolája szintjén tantárgyi gyakorlat kérdése, mint ahogy a Csabagyöngye telepítéskor csináltuk, a dendrologiai felmérés a maradó és az invazív növényfajok kiszűrésére szintén nem gond, vannak jó kertész szakemberek a város szolgálatában, az invazív növényanyag kivágása sem lehet gond, mert a rászorulók tűzifa juttatás címen felvállalhatják, ha nem kapnak ingyen tüzelőt.
Így még gondmentesen egy átlátható temetőkerthez lehet jutni, egy kis szervező munkával. Ebből a városnak csak haszna válna, függetlenül az elgondolásomtól. Ehhez tartozik természetesen a sírok ügyének rendezése, ami egy lezárt temető esetében adminisztratív úton intézhető, figyelemmel a várostörténeti szempontokra. Azt követően jöhetne az érdemi munka, ami már anyagi forrás igényes.
Tájékozódása szerint igénybe lenne vehető a volt Kertészeti Egyetem Tájépítészeti Kara a tervezési munkában, de a Műegyetem is építészeti szempontból. Nem kizárt, hogy egy ilyen kezdeményezés külső források támogatását is elérhetné. Ugyanis itt létrehozható lenne egy angol mintájú rekreáció, ami hazánkban még unikális, de vannak próbálkozások. Ilyen formában gazdagodhatna a város egy egyedülálló olyan létesítménnyel, ami a széles lakosság igényét szolgálhatná, színfoltja lehetne a városnak, példaadóan.
– Az elgondolás nyugodhatna a civil szervezetek és az egyház közös szerepvállalásán – jelenti ki. – Történelmi múltunk és értékeink megbecsülését jelenthetné a jövő számára. Ne feledjük: múltunk tisztelete a magunk megbecsülése. A lakosság tájékoztatása és támogatásának elnyerése érdekében nem ártana egy ismeretterjesztő program a temetőkultúrával kapcsolatban, jelesül e témakörben is.
Továbbá elárulja, az elképzelését baráti, ám kritikus körben felvázolta, akiktől a támogató és egyetértő vélemények mellett valaki azt kérdezte, „Nem nagy falat ez egy városnak?”. Mire dr. Sicz azt válaszolta. „A hatvanezres város mint megyeszékhely, amelynek alapítói a mocsárból virágzó települést csináltak, ezt megérdemlik, és meg kell tudni csinálni.” A következő kérdés ekképpen hangzott el: „Egy ma regnáló grémium mások dicsőségére ezt elvállalja?” Mire dr. Sicz György, aranydiplomás kertészmérnök, növényorvos, volt lokálpatrióta, de még aggódó csabai azt felelte: „A megálmodó életében soha nem mehetett át a hídon, de a Széchenyi híd megépült és ma is áll”.
