Az eseményen dr. Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának nyugalmazott igazgatója tartott előadást A forradalom utáni megtorlás Békés megyében címmel, majd Forrainé Kovács Márta, történész beszélgetett Vánsza Pállal, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének megyei elnökével. A jeles eseményen megemlékeztek Fekete Pálról, az 1956-os forradalom sokak által szeretve tisztelt hőséről is. A meghívott vendégek között megjelent Fekete Ágnes, Fekete Pál lánya is. Az est programját színesítette Bartus Gyula, Jászai Mari-díjas színművész előadása, továbbá elhangzott Ludwig van Beethoven Egmont nyitánya Gál Csaba és Rázga Áron zongoraművészek előadásában.
Az eseményen elhangzott, hogy az 1956-os forradalom budapesti történéseit három nap múlva követték a helyi események. Békéscsabán október 26-án az esti órákban fiatal és középkorú férfiak kezdtek gyülekezni a Szabadság tér északi oldalán, ott, ahol a 101-es emlékmű állt, melyet a diktatúra idején leromboltak, és a föld alá temettek. A tüntetők összeállították 16 pontból álló „Követeljük!” című röpiratukat, és a Szabadság térről a város és a megye napilapjának nyomdájához vonultak.
A kinyomtatott röplapokat terjeszteni kezdték, és közben a Himnusz és a Szózat dallamfoszlányai, valamint az ütemesen kiáltott jelszavak: „Ruszkik mars haza” és „Vesszen az ávó” hallatszottak. Október 27-én Forradalmi Tanácsot választottak, amely az egész megye kiemelkedően fontos politikai szerve lett. Szónoki tehetsége, politikai rálátása Fekete Pált avatta első számú vezetőjévé. Másnap elnémult a mindaddig egyeduralkodó pártsajtó, és az emberek végre kezükbe vehették a szabad sajtó helyi termékét, a Kossuth Népe első számát, majd egy újabb napilap, a Független Újság jelent meg. Október 31-én este nyolc órakor megszólalt a békéscsabai Szabadság Rádió, melynek első adását Féja Géza, a Viharsarok című szociográfia szerzője tette emlékezetessé. Egy-két nappal korábban a szovjet csapatok kivonulásáról beszéltek, így nem csoda, hogy megdöbbenést, riadalmat keltett a lakosság körében a szovjet erők Csaba környéki megjelenése.
A csabaiakat november 4-én hajnali négy óra tájban ágyúk dörgése, géppuskák ropogása, repeszgránátok robbanása és tankok dübörgése verte fel. A laktanyát tűz alá vették. Fekete Pálnak élete kockáztatásával sikerült elérnie, hogy a szovjetek tüzet szüntettek addig, amíg ellentámadás nem éri őket. A tűzszünetet csak részben tartották be, Fekete Pál a tankok előtt ment túszként. A főtéren leadott géppuskatűznek két halálos áldozata volt: Harmati Imre rendőr alhadnagy és Kovács Zoltán honvéd alezredes, akik szolgálatteljesítés közben vesztették életüket. A forradalom leverése után a megtorlás időszaka következett. A szegedi katonai bíróság hozta meg ítéletét Fekete Pál és társai ügyében. Fekete Pált először halálra ítélték, majd az ítéletet 1957. december 11-én életfogytiglan tartó börtönbüntetésre módosították. Bár a fegyveres ellenállás gócait felszámolták, az új hatalommal szembeni társadalmi ellenállás folytatódott.
Vánsza Pál a Behir.hu stábjának kihangsúlyozta, rendkívül fontosnak tartja a béke megőrzését és a békéhez való ragaszkodást.
– Úgy gondolom, hogy rendkívül kevesen vannak tisztában a történelemmel, a forradalom miértjével és körülményeivel. De nem feltétlenül az 56-os forradalomra gondolok, hanem a helyi történésekkel kapcsolatban sem tájékozott a lakosság, ami nagy hiba. Ezért is tartom fontosnak mind a maihoz hasonló eseményeket, mind pedig a tudósítást, hogy az emberek lássanak, tudjanak, halljanak, és erősítsük mindenkiben, a fiatalokban is a a békéhez való ragaszkodást, ami a túlélésünk egyetlen módja. Nincs más esélyünk, csak a béke, a békéért élni a békét megtartani – nyomatékosította gondolatait a POFOSZ megyei elnöke.
