A Penza lakótelepi óvodások csengő hangja töltötte meg élettel csütörtök délelőtt a Béthel Alapítvány Gadara-házát. A kicsik szavalataival vette kezdetét az a háromórás versfolyam, amelyet április 11-e, József Attila születésnapja és a magyar költészet napja tiszteletére hívtak életre a szervezők. Az esemény különlegességét a résztvevők sokszínűsége adta: a legfiatalabb versmondó mindössze 3 esztendős volt, míg a legidősebb szavaló már a 90. életévéhez közelített.
A rendezvényen nem voltak szigorú megkötések, mindenki azt a művet hozhatta el, amely legközelebb áll a szívéhez. Szpisják Hajnalka költő egy személyes, gyermekkori történetet osztott meg a hallgatósággal, mielőtt belekezdett volna Ady Endre A grófi szérűn című versébe.
– Hatodik osztályban kaptam egy egyest erre a versre, mert amikor a tanárnő felszólított, egyszerűen nem tudtam. Ez a kudarc azonban akkora lökést adott, hogy úgy megtanultam, még ma is kívülről fújom, és az egyik legkedvesebb költeményemmé vált. Persze később meglett érte a javító ötös is – emlékezett vissza mosolyogva a költő.
A közös verselésen közel ötvenen vettek részt. Voltak, akik fejből, mások kötetből felolvasva csatlakoztak a kezdeményezéshez, de a lényeg nem a hibátlan előadásmódon, hanem a közösségi élményen volt. Fazekas-Mucsi Katalin, a Béthel Alapítvány Gadara-házának intézményvezetője hangsúlyozta: a program elsődleges célja az integráció és a távolságok lebontása volt.
– Szerettük volna, ha az egészséges személyek és a mentális problémával küzdők egy biztonságos környezetben találkozhatnának. A költészetet hívtuk segítségül eszközként, hogy a hétköznapokban tapasztalható távolságokat szűkítsük. Itt a résztvevők beszélgethettek, kapcsolódhattak egymáshoz a versek által – fogalmazott az intézményvezető.
A magyar költészet napját 1964 óta ünnepeljük hazánkban. Békéscsabán idén is számos irodalmi esttel, könyvbemutatóval és szavalóversennyel tisztelegnek a magyar líra előtt, a Béthel Alapítvány rendezvénye pedig megmutatta, hogy a költészet valóban mindenkié.
Galéria
