A helytörténeti előadás egy hatalkalmas sorozat második állomása volt, Bonnyai Sándor, a Béthel Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint ugyanis a múlt megismerése saját önismeretünkhöz is közelebb vihet bennünket. Nem mindegy, honnan érkeztünk, hogyan éltek szüleink, nagyszüleink és dédszüleink.
A csabai múlt pedig tele van olyan történetekkel, amelyekből ma is lehet tanulni – és néha jókat nevetni. Ilyen volt az első vonat érkezése is, amelyet sokan csak az ördög masinájának neveztek.

Hankó András – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Hankó András, a Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület elnökségi tagja elmesélte, az 1800-as évek közepén a gazdák közül többen attól tartottak, hogy a gőzmozdony elveszi a lovaik munkáját. Mások viszont kíváncsian várták, vajon miféle szerzet az, amelyik ló nélkül is képes haladni. A csabaiak azonban – a korabeli beszámolók szerint – inkább a fejlődés lehetőségét látták a vasútban.
Sőt, mindent megtettek azért, hogy a vasútvonal Békéscsabán haladjon keresztül. Félmillió téglát és napszámosokat is felajánlottak az építkezéshez. A leendő állomás helyéül pedig a Szénási kerteket jelölték ki. Miközben más településeken kaszával és vasvillával zavarták el a vasútépítő mérnököket, a csabaiak inkább várták a masinát.
Persze, azért itt sem mindenki lelkesedett érte azonnal. Sokan egyszerűen nem hitték el, hogy egy vonat ló nélkül képes közlekedni. Ha pedig füstöl, pöfög és fújtat, akkor egészen biztosan kell lennie benne valahol egy lónak!
A legbátrabb csabaiak azonban felszálltak az első, 1858. október 25-én érkező szerelvényre. Igaz, először csak Kétegyházáig utazhattak vele, onnan pedig gyalog indultak vissza Csabára. Még ez is nagy élménynek számított, hiszen gyorsabb volt, mint az ingoványos vidéken hazabaktatni.
A vasút hamarosan munkát is adott az embereknek, különösen az aszályos, nehéz időkben. A gazdák pedig rájöttek, hogy a vonat nem elveszi, hanem éppen messzebbre viszi a portékájukat. A termények így már távolabbi piacokra, Európa különböző részeire is eljuthattak.
Reggel öt órakor Pest felől elindulhatott a vonat, és tizenkét óra múlva már Aradon járt. Ami először félelmetes ördögi szerkezetnek tűnt, lassan a város egyik legfontosabb vívmánya lett.
Bonnyai Sándor szavaival élve: a múlt megismerése segít megérteni a jelent – és talán azt is, merre tartunk. A csabaiak pedig már akkor megmutatták, hogy ha jön valami új, nem feltétlenül kell megijedni tőle.

Lipták Gyuri drótszamárral érkezett a Gadara Házba – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Néha elég csak felülni rá.
Legfeljebb előtte még meg kell győződni róla, hogy tényleg nincs benne egy ló.