– A vizek rendezése, a jobbágyok felszabadulása – örökváltsági szerződés vagy a vasút megjelenése: mind-mind egy fontos mérföldkő a 19. századi Békéscsaba életében. Az utóbbi jelentős változást hozott településünk mindennapjaiban, hiszen az itt élő gazdák, kereskedők akár külföldön is értékesíthették a portékáikat. Tény azonban, hogy a község bekapcsolódott a monarchia vérkeringésébe – mondta Hankó András.
Akkoriban Pest és Szolnok között már létezett vasútvonal. Széchenyinek viszont az volt a terve, hogy a vonalat meg kell hosszabbítani Aradig. Közben a csabai elöljárók a király elé álltak – úgymond lobbiztak –: és 500 ezer téglát, illetve napszámosokat ajánlottak fel, akik megépítik a töltést. Azonfelül a Szénási kerteket jelölték meg a leendő vasútállomás helyszínéül, amely lassan két évszázada tölti be becses szerepét.
– Ezzel szemben a szomszédos városokban a gazdálkodók kaszával és vasvillával zavarták el a mérnököket, mintegy védve a termőföldjeiket – fűzte hozzá. – Miközben a korabeli Pesti Hírlap beszámolói szerint a csabai tótok bölcsek voltak, mert ők a fejlődésük szempontjából kifejezetten azt akarták, hogy erre jöjjön a vasút. Persze itt is sokan attól féltek, hogy nem lesz szükség a lovaikra; kvázi konkurenciát láttak vasútban, amelyet az ördög masinájának nevezték.
Hozzátette, akkoriban nagyon nagy volt a térségben a szárasság. A település elöljárói főként szükségesnek tartották a vasút megépítését, addig is tudtak a királyi pénztáron keresztül az emberek számára munkát és kenyeret biztosítani (ezek voltak a kor eu-s forrásai). Majd megépült az aradi szárny is. Reggel 5-kor elindult Pestről a vonat, és 12 óra múlva már Aradra ért. Egyebek mellett az első vasutasok németek voltak.
– Amikor a vonat megérkezett Csabára, a legbátrabbak felszállhattak rá és elmehettek vele Kétegyházáig, ahonnan a töltés mentén gyalogoltak vissza – folytatta. – Állítólag nagyon nagy élmény volt, hiszen hamarabb hazaértek, mintha az ingoványon vagy a nádasokon keresztül baktattak volna – mivel anno még elég bonyolult volt errefelé a vidék.
***
Az est folyamán közreműködött Bartus Gyula, a Békéscsabai Jókai Színház művésze; előadást Somogyi Józsefné, az egyesület tagtársa emlékének ajánlották.
