A találkozó egyik legfontosabb sajátossága, hogy itt nincs külön kategória. Nem számít, hogy valaki idős, fogyatékossággal él, pszichiátriai betegséggel vagy szenvedélybetegséggel küzd. A színpadon mindenki egyszerűen színjátszó. A szervezők hitvallása szerint ugyanis nem az a kérdés, ki a legtökéletesebb színész, hanem az, hogy ki mit tud átadni a közönségnek.
Az előadásokat szakmai zsűri értékelte, amelynek tagja volt Szicsek Margit tanácsadó szakpszichológus, főiskolai docens, valamint Pete László Miklós író, költő, pedagógus, dramaturg.
A még mindig Kovács Tibor zongora kíséretre mesél – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A kiskunhalasi Bárka Integrált Szociális Intézmény csapata különösen emlékezetes produkcióval érkezett. A Krasznahorkai László szövege alapján készült jelenet Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmjének ikonikus nyitójelenetét idézte meg. A középpontban Valuska állt, akinek előadásában a Nap, a Föld és a Hold mozgása egyre lenyűgözőbb kozmikus történetté vált.
A még mindig Kovács Tibor mintegy tíz percen keresztül formálta meg Valuskát. A nehéz szöveg ellenére teljes átéléssel beszélt a világmindenségről, a napfogyatkozásról és arról a pillanatról, amikor a teljes sötétséget újra felváltja a fény.
– Minden élőlény elnémul. Vajon megindulnak a hegyek? Ránk dől a mennyboltozat? – hangzott el a színpadon. Aztán a sötétség nem marad örökké. A Hold lassan elúszik a Nap elől, újra felragyog a fény, visszatér a meleg – és vele együtt a remény.
Galéria
Bácsalmási Gabriella, a kiskunhalasi intézmény fejlesztőpedagógusa elmondta: a jelenetnek terápiás célja is volt. A kocsma lepusztult figurái a filmben az egész univerzum harmóniáját jelenítik meg, ezt a gondolatot pedig a saját közösségük életére is átültették.
A színpadon megjelenő sötétség így nem csupán egy napfogyatkozás története lett. Azt az élethelyzetet is jelképezte, amikor valaki úgy érzi, nincs tovább – majd egyszer csak újra fény gyúl.
– Nincs vége, mert aztán újra kiragyog a Nap, és újra előjön a fény és a remény – fogalmazott Bácsalmási Gabriella.
A közös alkotásnak ráadásul a színpadon túl is van folytatása. A Bárka csapata a produkció próbafolyamatáról dokumentumfilm jellegű filmet is készített, amelyet beválogattak egy független filmfesztivál versenyprogramjába.
– A Játék-Szín évről évre bizonyítja, hogy a színház közösséget teremt. A résztvevők nemcsak játszanak, hanem megtanulnak egy keretben működni, figyelni egymásra és felelősséget vállalni a közös produkcióért – fogalmazott Bonnyai Sándor, a Mentálhigiénés Egyesület intézményvezetője.
A dévaványai Gyöngyház a Hófehérkét dolgozta fel – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A színpad tehát egyszerre játék, találkozás és kapaszkodó. És talán éppen ez a Játék-Szín legfontosabb üzenete: a reflektorfényben nincs különbség ember és ember között. Mindenki kap egy szerepet, mindenki hozzátesz valamit a közös történethez – és a legnagyobb sötétség után is van esély arra, hogy újra felragyogjon a Nap.
