Elsőre akár azt is gondolhatnánk, hogy ez a természet egyik apró kedvessége: a gesztenyefa még egyszer, a tél beköszönte előtt megajándékoz bennünket a virágaival.
Sajnos azonban nem erről van szó. Az őszi virágzás sokkal inkább a fa legyengülésének, egy természetes egyensúly felborulásának a jele. Ezúttal nem az újjászületés, hanem az elmúlás történetét látjuk.

A gardenista.hu cikke szerint a jelenség hátterében gyakran a vadgesztenyelevél-aknázómoly áll. Az apró rovar a gesztenyefa leveleire rakja petéit, a kikelő lárvák pedig a levelek belsejében táplálkoznak. A megtámadott lomb emiatt már nyár közepén lehullhat, miközben a többi fa még javában zöldell.
A korai lombvesztés megzavarja a fát: úgy érzékeli, mintha már túl lenne az őszön és a télen, ezért újra virágzásnak indul.
Csakhogy ez nem egy kedves őszi ajándék. A másodvirágzás jelentős energiát vesz el a fától, miközben az már eleve legyengült. Ha mindez évről évre megismétlődik, az hosszú távon a fa pusztulásához is hozzájárulhat.
Így, amikor ősszel virágzó gesztenyefát látunk, talán érdemes más szemmel néznünk rá. Nem csupán különös és szép jelenséget látunk, hanem egy fát, amelynek felborult a természetes ritmusa – és amely mintha segítségért kiáltana.