Olyan nagyon jó lenne már nevetve szökdelni! – jegyzet

2020. április 25. 13:35 | Mikóczy Erika

Tele vannak az internetes felületek és a tévéadások azzal, hogyan tölthetjük minden szempontból hasznosan a „karantén miatt ránk szakadt rengeteg időt”. Ez persze jó, és annak, aki kedvet érez bármi újba fogni, segítséget jelent. De!

De teljesen rendben van az is, ha a kijárási korlátozás végére nem tanulunk meg egy új nyelvet, nem ragyog a lakásunk minden négyzetcentimétere tükörfényesen, nem leszünk profi pékek, szakácsok vagy cukrászok, tornászok, hanem egyszerűen csak elvégezzük a napi teendőinket, és túléljük valahogy ezt az időszakot.

Most éppen egy világjárvány és egy gazdasági válság kellős közepén vagyunk, elszigetelve a közösségeinktől, barátainktól és sokszor a családunktól is. Hogy mindezt átvészeljük, nem tehetjük szabadon azt, amit szeretnénk. Be kell tartanunk a korlátozásokat, és ha ehhez még hozzáadjuk a bennünk lassan gyökeret verő aggodalmat, bizonytalanságot és féltést, nem csoda, ha fátyolba burkolózik a lelkünk.

Ha valakit elveszítünk, sokáig minden áldott reggel úgy ébredünk, hogy borzasztó nagy űrként és fájdalomként zuhan ránk a hiánya. Most is valami hasonlót élünk meg. Reggelente újból és újból tudatosul bennünk, hogy még nem gyógyult meg a világ, még nem szaladhatunk bele bármikor a csodás tavaszba, még nem ölelhetjük át a szeretteinket, nem bandázhatunk, sőt…

Aztán megisszuk a reggeli kávét és tesszük a dolgunkat. A kisgyermekes szülők mindent bevetve egyensúlyoznak az e-ovi, a távoktatás és a home office között – természetes, ha ezt már nem tudják olyan lendülettel tenni, mint hetekkel ezelőtt. Elmaradnak a ballagások. Az érettségi, a szakmai vizsgák vagy államvizsgák előtt állók naponta figyelik a híreket, és nyilván szeretnének már túl lenni az egészen.

Aki dolgozik, gyakran nemcsak napi nyolc órában teszi azt, hogy megmaradjon a munkahelye, aki pedig elvesztette a megélhetését, talán éppen most igyekszik állást keresni, valahogy talpra állni, hiszen az élet megy tovább.

Aggódunk idős vagy beteg szüleinkért, nagyszüleinkért, közülük pedig sokan – kimondva, kimondatlanul – azért, hogy csak még egyszer átölelhessenek bennünket ebben az életben…

A Prédikátor könyve szerint mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

Olyan nagyon jó lenne már felszabadultan, nevetve szökdelni!

További programok »

Itthon

Két baleset történt Gyula közelében július 8-án

Szerda délelőtt, Gyula Szanazug részén a Kettős-Körös partjáról egy személygépkocsi a folyóba csúszott. Délután Gyulán, a 44-es főút elkerülő szakaszán, az Újkígyósi elágazás irányába egy platós kisteherautó személygépkocsival ütközött.
2020. július 9. 17:48
FEL