Az otthonában beszélgettem vele; őt nem lehet magázni.
– Amikor beindult a vírus – amihez szerencsére nincs semmi közöm –, az egyik szokásos sétámról hazafelé olyan rosszul éreztem magam, hogy azonnal kihívtam a mentőket. Először néhány órát a sürgősségin voltam, majd három napot a kardiológián, ahol szívritmuszavarral diagnosztizáltak – mondja.
– S mindezt majdhogynem nevetve meséled.
– Majd vizelési problémák jelentkeztek, és Gujné Szabó Tünde – az AUT-PONT Alapítvány munkatársa – azt javasolta, hogy menjek el az urológiára. Kiderült veseelégtelenségem van; és olyan gyógyszert kaptam, amitől egy hétig nem tudtam sehova menni. Sem a Ragyogjon kékben! rendezvényre, sem a vasútmodell kiállításra.
– Ami neked a halálod… mivel téged épp a nyüzsgés éltet.
– Igen.
(A szoba kisasztalán egy csomó könyv: többek között Napóleonról – őt azért szereti, mert egy nagyon okos ember volt –, operákról, a fővárosról; illetve az egész lakásban több ezer kötet van.)
– Eredendően te Budapesten születtél.
– Ott születtem, de már negyven éve itt élek, és sajnos most a 40. évfordulót nem tudtam megünnepelni, mert megbetegedtem. (Közben a nadrágjával bajlódik.) Ennek a pantallónak az a problémája, hogy összehúzom ötször, de hatodjára is lecsúszik.
– Öv?
– Öv van rajta! De nem tudom, bármelyik gombjára fűzöm, akkor is lecsúszik. Mi ennek a baja?
– Fogytál egy kicsit.
– Az az igazság, hogy kicsit le vagyok fogyva. Hónapok óta nem tudok sehova menni. A megfeszített főpróbáján még ott voltam.
– Mi a napi programod?
– Általában reggel 7 órakor kelek, 8-kor indulok, mindennap megveszem a Sportot, amelyből minden eredményt leírok. (Az íróasztalon nagy stócokban újságok, néhány lexikon; mellette A/4-es papírlapok, amelyekre az eredményeket írja ki.) Tegnap a Fradi csúnyán kikapott, bár ez várható volt.
– Én arra fogadtam, hogy a Fradi 0,5 gólnál többet lő. Van félgól?
– Nincs.
– A lesgól félnek számít?
– Nem. Külön vezetem a BL, és az Európa-liga eredményeit. A jövő héten csütörtökön játszunk az Izlanddal, ezen dől el, hogy kijutunk-e az Eb-re, vagy nem. 1-0-ra kell nyernünk. Azt meg kell nyernünk.
– Elég az 1-0?
– Mindegy, hogy mennyire nyerünk, még ha 1-0-ra nyerünk, az is gól.
– Megesik, hogy a kupac alól kell kiszedned valamit?
– Néha előfordul. (Szerdán) 2-0-ra kikapott a Csaba a Budaőrstől.
– Meccsekre jársz még?
– Nem. Hopp! És úgy döntöttem, hogy amíg a könyvtárban nem lesz jó a lift, nem járok fel a Hírlaphoz. Nem vagyok hajlandó lépcsőt mászni, mert fájnak a lábaim.
– Így is nagy dolog, hogy nem fekszel egész nap.
– 8 órakor elindulok, bemegyek a Tourinform irodába… Csak úgy be szoktam hozzájuk nézni, szeretek (Kotroczó) Heniékkel beszélni. Utána megveszem a Sportot. Majd bemegyek a 100-asba vásárolni: kenyeret, felvágottat, margarint. Azt követően átsétálok a Hírlap Munkácsy utcai hirdetésfelvételi irodájába; leülök egy pár percre, beszélgetek a hölgyekkel. Visszafelé, ha rosszul érzem magam, és van pénzem, akkor taxival jövök haza. Egyébként a főtértől a Zsíros utcáig ezer forint egy fuvar.
– Úri huncutság, nem?
– De! Nemrégiben olvastam egy viccet: Egy őrmester vezeti a rendőrautót, mellette ül az ezredes, hátul a felesége, kezében egy csokor virág. Már vagy másfél órája járják körbe a templomokat. Mire egyszer csak megkérdi az őrmester: „Ezredes Úr, mit tetszik keresni?” Mire ő: „Van két jegyünk a Figaró házasságára, csak azt nem tudjuk, hogy melyik templomban tartják.” Engem lefőképp az aggaszt, hogy sok esemény elmarad.
