„Leányként, fiatalasszonyként munkával tellett egy-egy húsvét, de az mindig örömmunka volt! Igazi, nehéz, fájó húsvétot csak külföldön éltem meg. Romániában egyáltalán nem, de még Angliában sem tudtam örülni az ünnepeknek, a karácsonyt meg kimondottan gyűlöltem, mert távol voltak tőlem a rokonaim” – meséli Erdész Hajnal.
(Korábban beszámoltunk róla, Hajni néni 1946-ban, alig 19 évesen ment férjhez Szegeden, egy fiatal, erdélyi egyetemistához. A gyűrűhúzást követően Brassóba költöztek, majd egy jó évtized után az asszony elmondása szerint hazaszökött; 1956-ban az új férjével Angliába disszidáltak, és onnan pedig öt év múlva végleg hazaköltöztek Békéscsabára.)
Kérdésemre, hogy akkoriban mennyire szerették a locsolókat – mert az „én időmben”, a nyolcvanas években sok leány ismerősöm nem engedte be a fiúkat – elmondja, „Akkoriban még nem volt ilyen. Sőt, inkább azzal hencegtünk másnap az iskolában, hogy melyikünknél járt több legény.”
Hozzáfűzi, később, már a hatvanas években, Csabán elment a híre a családjukban, hogy az egyik sógor kölni helyett vízzel locsol… A Pazar öntözést követően ő meg is kínálta egy pohárkával, amit a férfi szépen fel is hajtott. S miközben végig azt hitte, hogy pálinkát iszik… Ám csak akkor vette észre, hogy vízért víz jár, amikor már kiürült a pohara. Meg is kapta, hogy „Ne ájuldozz, te vízzel locsolsz, csak vizet ihatsz!”.
Idén a vírus miatt Hajni néni egyáltalán nem fogad senkit. (Mi több, a sógora is megbetegedett.)
Így végül nem maradt más, minthogy a Maradj Otthon! üzenetét közöljük: „Csak azt tudom mondani, amit éjjel-nappal szajkóznak: mindenki találjon magának otthon olvasni valót vagy fejtsen keresztrejtvényt. Ha van család, kártyázzanak, társasozzanak. Mert aki el akarja foglalni magát, az el is tudja!”
