Elmondása szerint már egészen kicsi korában gyönyörűen énekelt és szavalt; és alig múlt el tizenöt éves, amikor az édesanyjával kézen fogva átlépte az egyik fővárosi színiiskola küszöbét. Noha sikerült a felvételije, de nem vették fel, mert még nem volt 17.
Ekkoriban már dúlt-fúlt a második világháború, s mivel az édesapja katonatiszt volt, így állandóan újabb és újabb településre vezényelték az Erdész családot.
A szegedi középiskolába járt, amikor az érettségi évében szerelembe esett egy erdélyi származású doktorandusszal, akivel a békekötést követően meg sem álltak Brassóig, hogy oltár elé lépjenek.
Romániában egy fiúnak és egy leánynak adott életet; szabadidejében pedig műkedvelő operetteket szervezett, magyar táncokra tanította a kinti fiatalokat. Majdan tíz év után megelégelte a határon túli világot, és hazaköltözött.
’56 őszén Hajni néni állás és család nélkül maradt, miközben már nagyon kopogott az ajtón a forradalom, így a nyugati szél első orkánja, a mostani férjével a szigetországig repítette.
Angliában ápolói munkát vállalt, miközben a Magyarok Világszövetségének egyik pályázati felhívására megírta az első regényét, a Nihilt (amely csak közel 50 év múlva, 2006-ben jelent meg Békéscsabán). A regényt végül is akkor azért nem adták ki, mert a szövetségnél tisztában voltak vele, hogy a szerző hamarosan hazaköltözik.
„Amikor ismét itthon voltam – meséli –, kissé fellengzősen azt mondtam az IBUSZ igazgatójának, hogy Angliából bejártam a fél világot, valamint angolul és németül elég jól beszélek. Ezáltal elvégezhettem egy idegenvezetői tanfolyamot, és felvettek.”
Az első külföldi útján egy csehszlovák csoporttal Bulgáriába utazott – persze egy kukkot sem tudott oroszul. A sors iróniája, hogy a rendszerváltozást követően mehetett ismét csak nyugatra.
A fentebb említett, 2006-os debütkötet, a Nihil sikerétől felbuzdulva megírta a Nemerét (ez egy híres szél neve Erdélyben), amellyel végképp megszakadt a kapcsolat családtagjaival.
„Mindig le akartam írni azt a rohadt tíz évet – folytatja –, amit Erdélyben töltöttem. A megjelenés után mindenki megharagudott rám; kivéve a lányom fia, azaz az unokám.”
Végül, amikor a kicsattanó energiája generátoráról érdeklődöm, csak ennyit mond:
„A második házasságom nagy szépen alakult. Nem kocsmáztunk, nem jártam szépítőkbe, hanem bejártuk a fél világot: Rio de Janeirótól kezdve Vietnámon keresztül meg sem álltunk Párizsig. És mindig télen utaztunk, a természetben szedtük a D-vitamint… Nem öregedtem, csak az idő húzta rám a maskaráját”.
