Magyarország szén-dioxid kibocsátása elsősorban a magánháztartások tevékenységéhez, valamint a hazai termelési aktivitáshoz kapcsolódott – áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Karbonlábnyom Magyarországon című kiadványában.
A szén-dioxid-kibocsátás termelési megközelítése megmutatja, hogy mekkora emisszió tulajdonítható a magyar gazdaság működésének. 2014-ben ez az érték fejenként elérte a 4,85 tonnát. Ebből 1,31 tonna a magánháztartásokhoz, míg 3,54 tonna a hazai termelési aktivitáshoz kapcsolódott. Ezen belül nagyjából hasonló nagyságrendet képviselt a hazai végső felhasználáshoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások, valamint az exportált termékek és szolgáltatások kibocsátása – írja Világgazdaság a KSH Karbonlábnyom Magyarországon című kiadványára hivatkozva.
A jelentés szerint hazánkban 2014-ben az egy főre vetített karbonlábnyom elérte a 5,73 tonnányi szén-dioxidot, ami az uniós adatnál (7,19 tonna/fő) lényegesen kedvezőbb. Ez az érték a magánháztartások általi szén-dioxid-kibocsátásból (1,31 tonna/fő), amelynek forrása döntően a tüzelőanyagok elégetése, illetve a hazai fogyasztott vagy beruházott végtermékek termelési láncán keresztül közvetetten kibocsátott szén-dioxidból (4,42 tonna/fő) tevődött össze.
Ez utóbbiból egyébként 1,74 tonna a hazai termelési aktivitásnak volt tulajdonítható. További 2,68 tonna szén-dioxid a hazánkon kívüli termelési aktivitásokból származott. Vagyis azáltal, hogy a hazai gazdaság 2014-ben különböző termékeket és szolgáltatásokat importált, Magyarország kevesebb gázt bocsátott ki.
A jelentésből kiderül, hogy a legnagyobb karbonlábnyom-részesedéssel rendelkező nemzetgazdasági ágazatok 2014-ben az építőipar végső felhasználása volt (522 kilogramm szén-dioxid/fő), amely után közvetlenül a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás és az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása (469 és 352 kilogramm széndioxid/fő) következett. A KSH végül megjegyzi, 2010–2014 között az energiaellátás karbonlábnyoma az időszak végére jelentősen csökkent, az építőiparé 2010-től 2012-ig mérséklődött, majd újra nőtt, az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártásáé pedig lényegében stagnált.
