A gyermekeknek változatos programokban volt részük, háromszori étkezést kaptak. Fő támogatók voltak az Unicon Ruházati és Szolgáltató Zrt., Békés Vármegye Önkormányzata és Újkígyós Város Önkormányzata, azonban a tábor lebonyolításához még további nagyon sok anyagi, természetbeni és önkéntes munka segítséget kaptak.
Az első napot elsősorban helytörténeti, kulturális programok alkották. A hetet és a tábort a táborozók számbavételével, rövid ismerkedéssel, a szabályok tisztázásával kezdődött. A délelőtt folyamán a könyvtárban játszóház és kézműves foglalkozások voltak. A játék közben jó beszélgetések alakultak ki kisebb csoportokban, míg a többség karkötőt font, gipszformákat festett ki, illetve fakorongokra festettek a gyerekek különböző képeket saját ötletet megvalósítva vagy egy képrészletet lemásolva. Igazán remek munkák készültek!
Délután Makoviczki Zoltán és segítői lovaskocsival a lovastanyájukra vitték a gyermekeket, ahol minden résztvevő három kört mehetett az egyik vezetőszárral vezetett lovon. Többek között megnézték az udvar többi állatait és továbbá egy nagy kört mentek a határban a lovaskocsival. A Makoviczki család hiteles képviselői a lótenyésztésnek és a lovassportoknak.
A következő napon, kedd a gyulai városnézés napja volt. Sűrű volt a program, ezért a dottó vonat már ott várt a gyerekeket a buszállomás közelében, hogy spóroljanak az idővel meg az energiával. Így pillanatok alatt a vár közelébe értek, onnan indul ugyanis a város nevezetességeit bemutató hangos idegenvezetéssel a hivatalos városnézős program.
Ahogy visszaértek a várhoz, az Almásy-kastélyban várta őket az idegenvezető – Kocsis János, aki rövid ideig kántor volt Újkígyóson a ’80-a évek végén. A gyerekek miatt egy rövidített idegenvezetés volt, amelyből nagyon sok érdekes dolgot tudhattunk meg a kastély működéséről, egyben arra ösztönözve a táborlakókat, hogy ide érdemes még visszajönni a családjukkal, és több időt rászánni a sok érdekes információt tartalmazó interaktív „kütyü” kipróbálására.
Az egyik helyi vendéglátós szolgáltatónál elfogyasztott – korlátlan pizza és limonádé – ebéd után még volt egy kis idő játszóterezni is a vár mellett, majd ismét vezetett látogatást tettek, ezúttal a Gyulai Várban.
Szerda volt a sportos, játszós nap. Délelőtt kerékpárral átruccantak Szabadkígyósra a faluközpontban lévő nagy játszótérre, ahol nagyon sok érdekes játék van kisebb és nagyobb gyerekeknek egyaránt. Bár a legkisebbeket kisbusszal vitték el, de a biciklivel jövők nagyon ügyesek voltak, jól bírták a túrázást egész nap a meleg ellenére. A játszótéren aztán mindenki megtalálta a neki megfelelő játékot: a mászótornyot, a rugós és lengőhintákat és talán a legnépszerűbbet, a tányérhintával ellátott drótkötélpályát. Indulás előtt jól esett mindenkinek a nagy melegben egy-egy gömb fagyi a Kiss (Grim) Cukrászdában.
Ebéd után ismét kerékpárra pattantak, és elkerekeztek a Kossuth utca végére, a „Rajeczki- és Nagy-birtokra”. Rajeczkiné Pilinszki Mónikáék vártak bennünket, náluk megnéztük az „állatfarmot”, a bátrabb gyerekek megsimogathatták a lovat, majd Nagyné Rajeczki Krisztiéknél „szomszédoltak”. Na, ott aztán volt minden, mi szem-szájnak, kéznek-lábnak ingere. Egy hatalmas ugrálóvár, két trambulin, sok-sok játék, a nagy melegben felüdülést okozó dinnye és limonádé.
Csütörtökön strandnap volt. Békéscsabára mentek az Árpád Gyógy- és Strandfürdőbe. A kedvezményes belépőket Zsadon Endre, a fürdő vezetője biztosította számukra. Stílusosan utaztak, a kicsik kisbusszal, a nagyok nagybusszal. Mivel a tavalyi tapasztalat az volt, hogy nem lehet eleget strandolni, ezért idén már a 8 órakor induló busszal mentek, és csak a délután 5 órakor indulóval jöttek … és lám, még így sem unták meg a gyerekek! De azért mindenki elfáradt, ha másban nem, amikor délután ki kellett sétálni a buszállomásra. Szép nap volt ez is, még az időjárás is jól alakult.
Galéria
A gyermektábor befejező napján ismét Újkígyóst helyezték a középpontba. Délelőtt „kincskereső” vetélkedő volt. A négyfős csoportok a könyvtárból indultak és oda tértek vissza a „kincsekkel”. A kicsiknek a Wenckheim parkban rajzos-játékos térkép alapján kellett megkeresni a „kincsesládikákat”. A nagyobbaknak az Arany János utca – Kossuth utca – Petőfi utca – József Attila utca határolta területen kellett rátalálni a „kincsesládákra”. Nekik olykor furmányosan megfogalmazott leírások alapján kellett fölismerni, hogy mely helyszínekről van szó. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek. Először ugyan olykor rá kellett vezetni őket, hogy figyelmesen olvassák el a meghatározásokat, esetleg közösen értelmezve a szöveget (szövegértés!), de aztán hamar „rákaptak az ízére” a feladatnak, így mindenki teljesíteni tudta előbb-utóbb a pályát.
Ebéd után két csoportra oszlott a társaság, és felváltva vettek részt a programokban. Az egyik csoport látogatást tett a Művésztanyán, hiszen ebben az évben egy héten volt a gyermektábor és a művésztábor. A gyerekek egy kicsit beleszippanthattak a művésztábor légkörébe, megnézhették az ott készült vagy készülő alkotásokat. A másik csoportnak Ilyés Zsolt plébános úr a templomban beszélt röviden annak építéséről, majd a csoport felével fölmentünk a toronyba a harangokhoz (akik szívesen vállalták ezt), míg a másik fele addig a „zöldház” pincéjében lévő sószobában „szellőztette ki a tüdejét”. A torony-túra önmagában is izgalmas dolog volt, még inkább azzá vált, amikor fönt egészen közelről kongatott meg egy-egy harangot a toronyóra automatika, a „legszerencsésebbek” 3 órakor egy teljes harangozást is meghallgathattak karnyújtásnyi közelségből. Na, erre nem számítottak. Nagyon izgalmas volt.
Az utolsó pillanatokban az egész hetes hevületet egy nagy eső hűtötte le, de ez nem zavarta meg jelentősen sem a jókedvet, sem a tábori életet. Egy rövid záró értékelés után minden táborozó gyermek ajándékkal térhetett haza. Az utolsó napra esti programot is szervezetek, amelyből sajnos az egyik részére az esőfelhők megérkezése miatt nem kerülhetett sor, egy amatőr csillagász tartott volna távcsöves csillagvizsgálós előadást a focipályánál (talán egyszer be tudjuk pótolni). De a fő attrakció nem maradt el, hiszen a fél táborral – akik erre vállalkoztak – ottalvós pizsamapartit tartottak a könyvtárban. Na, ez volt aztán a legizgalmasabb program az egész héten.
A Családi Napon több mint hetvenen vettek részt, többnyire az egész héten táborban részt vevő gyermekek a családjukkal. Méltó lezárása volt ennek a fárasztó, de szép hétnek. A találkozás, beszélgetés, játék, a közösen elfogyasztott gulyásleves… és persze a mosolygás helye és ideje volt ez… még egy-egy apuka is odaállt a pingpongasztalhoz vagy a csocsó mellé. Tartalmas, élménydús program volt. Köszönet a támogatóknak és a segítőknek! De ez a tábor nem valósulhatott volna meg azok nélkül a támogatók nélkül, akik munkájukkal, kisebb természetbeni támogatásukkal segítették a tábort.
Jól jellemzi annak a több mint 40 segítőnek a hozzáállását az alábbi idézet: „Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok. Ha meghalunk és eljön az idő, hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd: mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.” (Kalkuttai Szent Teréz)
(forrás: Szebellédi Zoltán, az ÚNKE elnöke)
