Mindenki meglepődött, amikor erre az eseményre bár jegyet váltott, de beszállókártyát kapott helyette. A Mariann Balettiskola — amely a gála idejére stílusosan a Mariann Balett Airways nevet kapta — szombat este ugyanis izgalmas utazásra hívta a békéscsabai közönséget. A Csabagyöngye Kulturális Központ hangversenyterme megtelt, a fedélzeti személyzet felkészült, és 18 órakor a gép elhagyta a kifutót: irány a nagyvilág!
A felszállás maga is meglepetést tartogatott. A függöny mögött nem egy klasszikus nyitókép fogadott, hanem egy nyüzsgő repülőtér forgataga — emberek siettek, várakoztak, csomagokat húztak. Eleinte csak egy-egy balettmozdulat villant fel a tömegben, mintha véletlenül tévedt volna oda, aztán a jól ismert, ezúttal balettre komponált dallamra az egész repülőtér összehangolt, finom hajlongásba kezdett. Mire feleszméltünk, a hétköznapi kavalkád tánccá szelídült. Ekkor léptek színre a legkisebb balerina-stewardessek, akik komoly arccal, de annál nagyobb bájjal mutatták meg, milyen nagyszerű utazásban lesz részünk — és valljuk be, ennél meggyőzőbb fedélzeti tájékoztatót ritkán látni.
Hogy épp hol járunk, arról nem maradt kétségünk: egy látványos, kivetített animáció mutatta, honnan hová tart a járat, így a közönség pontosan követhette, melyik ország fölött ereszkedünk éppen alá. Innen kezdve az este egyetlen hatalmas, táncba oltott világkörüli út volt. Északtól délig, kelettől nyugatig tizennégy országot érintettünk, mindegyiket az adott táj jellegzetes zenéire álmodott koreográfiákkal — útlevélpecsét helyett tapssal.
A fellépők a balett minden életkorát és tudásszintjét felvonultatták. A legapróbbak édesen gyermeki, őszinte mozdulataikkal azonnal levették a lábáról a nézőteret; a nagyobbak már koncentrált, finom mozgással léptek színpadra; a stúdiós lányok kecses, kifinomult, profi koreográfiái pedig megmutatták, hová vezet a sok-sok év kitartó munkája. Végül a felnőtt csoport érett, magabiztos táncai zárták a sort. Minden csoport igazán kitett magáért: a gálára fejenként három-négy koreográfiát is betanultak, ami önmagában tiszteletet parancsoló teljesítmény — különösen úgy, hogy közben össze is kellett hangolni a „járatokat”.
Az út szellemi légiforgalmi irányítója Vargáné Szokol Mariann volt, a balettiskola vezetője, aki egész évben nagy türelemmel és szeretettel foglalkozott minden egyes tanítványával. A gálát megelőző hónapokban ő tervezte és tanította be a koreográfiákat, ő szervezte meg az egész estét, és a fellépések alatt is végig együtt dobbant a szíve az éppen színpadon táncolókkal. Munkáját Brhlik Anna segítette mindvégig, megbízható útitársként a háttérben. A kapitány-házigazda szerepében Gulyás Miklós vezette végig a közönséget az utazáson, biztos kézzel tartva a kormányt két ország között.
A leszállás zökkenőmentes volt, az érkezést pedig hosszú, lelkes taps kísérte. A nézők egy estére bejárták a fél világot, és úgy szálltak ki a gépből, hogy a mosoly mindenkinek az arcán maradt. A Mariann Balett Airways teljesítette, amit ígért: pontosan érkezett, és a fedélzeten csupa csillogó szempár utazott. Jövőre, reméljük, ismét lesz beszállás!
Galéria
