Ahogy este hatkor felgördült a függöny, és a fények elhalványultak, a nézőtér is lélegzetvisszafojtva figyelt. A gála tematikája ezúttal az évszakok változására épült, a növendékek lenyűgöző koreográfiákkal, elhivatott előadásmóddal töltötték meg ezt a költői keretet.
A tavasz rész játékos frissessége rögtön megérintette a közönséget. A legkisebbek balettlépései, mint a rügyfakadás, olyan őszinte tisztaságot hordoztak, amelyre csak a gyermeki mozdulatok képesek. A szülők és nagyszülők arcán nem volt nehéz felfedezni a büszkeség könnyeit.
A nyár színpadra lépésével a hangulat is forróbbra fordult: lendületes forgások, szenvedéllyel teli mozdulatok idézték meg a szabadságot és az önfeledt örömöket. A gyerekek a természet színes tobzódását jelenítették meg, míg a felnőtt táncosok párizsi nyári éjszakákat megidéző eleganciával varázsolták el a közönséget.
Az ősz csendesebb, elmélyültebb tónusokat hozott. A koreográfiák melankóliája, a színek és mozdulatok finom játéka az idő múlásáról, az elengedés szépségéről mesélt. Az est során különösen jól kirajzolódott az évek alatt végbement fejlődés – azok a növendékek, akik korábban még bizonytalan léptekkel kezdtek, most magabiztosan álltak a színpadon.
A gála záró szakaszában, a tél beköszöntével, a színpadra valami különös meghittség telepedett. A karácsonyi dallamok, a közösen megélt ünnepi hangulat átsugárzott a nézőtérre is. Kicsik és nagyok együtt táncoltak a fináléban, generációk olvadtak egybe.
A varázslatos est nem jöhetett volna létre Vargáné Szokol Mariann balettmester és Brhlik Anna asszisztens átgondolt művészeti irányítása nélkül. A műsorvezető Gulyás Miklós volt. A Mariann Balettiskola évzáró gálája idén is bebizonyította, a tánc nem csupán mozdulatok sorozata, hanem érzéseket és történeteket ad át.
A gálán a művészet valódi híd lett a nemzedékek között, és a közönség egy darab tavaszt, egy csepp nyarat, egy őszi sóhajt és egy pillanatnyi téli csodát vihetett haza.
Galéria
