Régebben az adventi időszakot kisböjtnek is nevezték, ami advent első vasárnapjától szentestéig tartott. Ebben az időintervallumban tilos volt húst fogyasztani, ám a hal engedélyezett volt.
Az ünnepi időszakban dió, alma, méz vagy a fokhagyma is szerepelt az ünnepi asztalon.
– Mind a dió, méz, alma, mák hihetetlenül fontos az ember számára, legfőképpen a fokhagyma mert nagyon egészséges. De a keserűséget is hordozza magában, és minthogy az élet néha keserű, ezt az érzést ellensúlyozva mézbe mártották, sőt nagyon sok helyen egyben nyelték le a megpucolt fokhagyma gerezdet, hogy szépek és egészségesek maradjanak – fogalmazott Széll János, etnográfus, népi iparművész, fafaragó.
Azok az ételek, amelyek ilyenkor az ünnepi asztalra kerülnek, a bőséget, a gazdagságot szimbolizálják, ilyen például a disznóvágás utáni töltött káposzta is. Így alakult ki az a szokás, hogy az emberek a környezetükben megtermett alapanyagokat dolgozták fel.
A diós bejgli a hagyományok szerint véd a rontás ellen, az egészséget és a jólétet szimbolizálja, maga a mák szintén a jólétet, bőséget sőt termékenységet jelenti. Egyes helyeken úgy tartják, ha mákot eszik szenteste a lány, hamar férjhez megy.
Ha már az édességeknél tartunk, a mézeskalácsot is meg kell említenünk. A mézet őseink az arannyal tartották egyenértékűnek. A korabeli leírásokban olvashatjuk, hogy az uralkodók, ha egymást megajándékozták, mézes lepénnyel is kedveskedtek a másiknak. Régen a karácsonyfa elmaradhatatlan dísze volt a mézeskalács. A fa feldíszítése egy imával ért fel. Ki lehetett olvasni abból az egész család életét. A csillag a fa tetején Istent jelentette. A fán lógó csillagok a családban levő lelkek jelképei voltak. A ló az anyagi biztonság szimbóluma, legyen meg a családnak, ami szükséges. Az angyal a segítség, a védelem, az őrzés, legyen aki odafigyel fentről. A szív a szeretet, szerelem, megértés. A házikó a világ közepe, a családi biztonság erősítése, a baba a termékenység szimbóluma. A harang Isten figyelme, közvetítés az ég és föld között. A karácsonyfán a mézeskalács gyűrű a végtelen, az összetartozás.
Széll János hozzátette, hogy az emberek a megszokott karácsonyi és szezonális ételekkel a jövőjüket szerették volna pozitívan befolyásolni.
