Mézmesterségek és kalácsművészet a középkorban
Ahol méhészkedés volt, ott virágzott minden mézzel kapcsolatos mesterség, például a méhviasz gyertya, a mézsör vagy a mézeskalács készítése. A mézeskalácsos céhekben úgynevezett ütőformákkal dolgoztak, amelyek részletgazdag mintákat tudtak létrehozni: a legtöbb kalács valamilyen király, császár, lovag vagy kard képét formázta. Mivel az ütőformák fából készültek, és kifaragásuk nagy munka volt, ezért Európa-szerte elismert munkának és műalkotásnak tekintették őket. Manapság az ütőformát az írókázás helyettesíti, hiszen így tudunk egyedi mintákat rajzolni a kalácsra.
A mézeskalács Magyarországon
Hazánkban a kora középkorban elsősorban a kolostorok közelében voltak méhészetek, így főleg az ahhoz közel eső területeken tudtak mézzel édesített ételeket fogyasztani. A mézeskalács népszerűvé válása Mátyás király idejére tehető, mert ekkor nagyon sok új, keleti fűszer érkezett az országba, amiket aztán a mézeskalácssütők fokozatosan beépítettek a receptjeikbe.
Magyarországon több helyen is remek méhészetek működtek, így a 17. századra neves mézeskalácscéhek alakultak Debrecenben, Kassán, Pozsonyban vagy Kolozsváron. A mézeskalácsot előszeretettel árulták és fogyasztották vásárokban és búcsúkban, tehát ekkor még nem csak a karácsonnyal kapcsolták össze.
Milyen babona fűződött a sütihez a középkori Angliában?
Angliában inkább gyömbéres kenyérnek hívják a mézeskalácsot, de nagyjából ugyanarról van szó, mert mézet ők is adnak hozzá - ahogy azt egy 15. századi angol receptkönyv is mutatja.
I. Erzsébetről úgy tartják, hogy a királyi udvarba látogató méltóságoknak emberforma mézeskalácsokat ajándékozott, és ő maga is szívesen fogyasztotta az édességet. Ekkoriban terjedt el az a népi hiedelem is, hogy az a férfi, aki elfogyasztja a hölgytől kapott - és direkt a számára készített - mézeskalács emberkét, az beleszeret majd az ajándékozóba.
Az igazi Jancsi és Juliska története
Míg az ember formájú mézeskalács hagyománya főleg Angliában hódított, addig Németországnak köszönhetjük a mézeskalács házakat. A Grimm testvérek által lejegyzett Jancsi és Juliska meséje egy 17. századi történetet mutat be, amelyről egy időben úgy gondolták, a valóságon alapul. A történet szerint élt egy Katharina Schraderin nevű mézeskalács-készítő, akit egy korábbi udvarlója, bizonyos Hansel nevű pék boszorkánysággal vádolt. Az asszonyt bebörtönözték, és megkínozták, majd amikor kiszabadult, Hansel és a húga megölték, hogy ellophassák a mézeskalácsreceptjét.
Érdekes módon ebben a történetben a testvérpár a gonosz, és a boszorkány a jó, akit kapzsiságból és féltékenységből gyilkoltak meg. Habár ez csak legenda, a meseverziót ma már mindenki ismeri, és ennek köszönhetően manapság mézeskalács ház nélkül nem is karácsony a karácsony.
Forrás: femina.hu
