Ahány ház, annyiféle mézeskalács, - fogalmazott Bujdosó Enikő szakoktató, aki elmondta, hogy a Tégla alkotóházban van lehetőség jelentkezni különböző műhelymunkákra. Ezek közül a legnépszerűbb a mézeskalács-készítő, -díszítő szakkör. Kiemelte: kétéves szakképzés után okleveles mézeskalács-készítővé is válhat az, aki elég kitartóan áll a munkához.
– Népi kézműves vagyok. Ez azt jelenti, hogy én a magyar díszítőminta elemeit részesítem előnyben. Tehát a vonalakat, a kacskaringókat a gyöngyöket, a cseppeket, ezek kombinációját, és nagyon kedvelem, ha a mézeskalácsok natúrszínűek. Ha szép, hófehér írókamázzal van díszítve, nekem ez tetszik a legjobban – fogalmazott.
Az egyik legfontosabb szabály, hogy a frissen sült mézeskalácsot sosem szabad díszíteni, mert másnapra repedezett lehet a tésztán a festék, vagy egyszerűen csak lekopik róla.
– A saját készítésű mézeskalács az ünnephez tartozik – fogalmazott az orosházi mézeskalács-készítő, Trnóczkiné Kukucska Zsuzsanna.
A hagyományokon alapul, illetve a népművészet gyökereiből táplálkozik az a szerteágazó, díszként funkcionáló szimbólumrendszer, amely nem csak dekoratív, de még finom is.
Mindennek meg van a maga divatja. A mézeskalács-készítőnek fontos, hogy munkáin visszaköszönjön a már létező hímzések formavilága. Azt vallja, hogy mézeskalácsot csak szívvel-lélekkel lehet készíteni.
