Márton-napot főként németajkú területeken ünnepelték illetve napjainkban is ünneplik, innen terjedt el Európa több vidékén, köztük Magyarországon is. Szent Mártont a hagyomány szerint már a honfoglalás előtti időkben is tisztelték hazánkban, aki a legendák szerint álmában sietett Szent István segítségére. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült, mert a történet szerint a szent itt született. A legújabb kutatások arra világítanak rá, hogy Szent Mártonnak Szombathely volt a szülővárosa.
Ahogy a legtöbb keresztény ünnep, a Márton-nap hagyományai is rendelkeznek pogány gyökerekkel. Az évnek ebben a szakában véget értek a földmunkák, lakomákat, bálakat tartottak, megkóstolták az újbort. Megkezdték továbbá az éléskamrák feltöltését a téli időszakra készülve. A keresztény naptár szerint is a Márton-nap az utolsó ünnep az advent beköszönte előtt, amikor már böjtöléssel készültek a karácsonyra.
A Márton-napi szokások tájanként, országonként eltérhetnek. Míg a németalföldi területeken egy Mikuláshoz hasonló, szakállas, lovon érkező férfi hoz ajándékot a gyerekeknek, addig Németország egyes vidékein a krampuszhoz hasonló alak ijesztgeti a gyermekeket, majd ad apró ajándékot. Máltán jellegzetes kis zsákocskában kapták az ajándékot a gyerekek.
Több országban megtalálható a házról-házra járás szokása is, mely feltehetően abból alakult ki, hogy a Márton-nap határnap volt: ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették, vagy ajándékozássá alakultak át - írja a Wikipédia. Továbbá Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az úgynevezett bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt ajándékoztak a gazdáknak. Még a Dunántúlon is szokás volt, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak.
Hazánkban a leginkább élő hagyomány talán a Márton-napi libasült. Ahogy a mondás is tartja, "Aki Márton-napján libát nem eszik, egész évben éhezik". Erre a régi hagyományra sok vendéglátóhely épít ma is. Az újbor megkóstolása szintén jellemző még ezen a napon, de a bor nagyobb szerephez jut más országokban is a bortermelő vidékeken. Viszont például a portugáloknál nyoma sincs a hagyományok között libának, a bor mellé ott a sült gesztenye a hagyományos étel ezen a napon.
Több időjárással kapcsolatos néphit kapcsolódik Márton-naphoz. Az egyik, "ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható", a másik pedig, hogy "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál". Nagyjából ugyanazt jelenti a két mondás: ha november 11-én hideg, havas idő van, karácsonykor enyhe lesz az időjárás. Egy másik népi megfigyelés szerint a Márton-napi idő a márciusi időt mutatja. A néphagyomány úgy tartja, a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Sőt, a libacsontból is meg lehetett jósolni, milyen idő lesz karácsonykor: ha a mellből kiszedett csont hosszú és fehér volt, hosszú, havas, hideg tél jön, ha pedig rövid és barna, akkor enyhe telünk lesz.
