A Munkácsy Mihály Múzeum abban a szerencsés helyzetben van, hogy évről évre egyedülálló dokumentumok és műtárgyak kerülnek be Helytörténeti gyűjteményébe. A legutóbbi gyarapodás alkalmával egyedülálló fényképanyagot sikerült megszerezni.
Az ajándékozó nagyapja, az a békéscsabai Laczó Mihály volt, aki a település egyik legismertebb hentesmestere volt a második világháborút megelőző időszakban. 1890-ben született Békéscsabán, és már ifjú korában kitanulta a hentesmesterséget, inasként dolgozott Bécsben és Nagyváradon is. A 101-es gyalogezred katonájaként harcolt az első világháborúban, a harctérről hazatérve egységét Karcagon fogadták.
Ez az esemény sorsdöntő volt Laczó Mihály életében, hiszen ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Kabai Rózával. József királyi hercegtől egy hercegi címerrel ellátott ezüstpoharat kapott ajándékba, és a herceg udvari szállítójának nevezték ki. 1938-ban, amikor a budapesti országos kiállításon részt vett, már az ezüstkoszorús hentesmester címet viselte. Az államosítások nem kerülték el őt sem, 1950-ben nemcsak a hentesüzletét foglalták le, hanem az otthonában lévő készleteket is. Ebben az időben történt, hogy kuláknak nyilvánították, és hentesüzletben már nem dolgozhatott. A megpróbáltatások évei tovább folytatódtak, először egy mezőtúri disznótelepen, majd Berettyóújfalun, egy építkezésen, majd a nyugdíj eléréséig éjjeli őrként dolgozott Békéscsabán.
Igaz, neve ma már kikopott a köztudatból, de unokájának és fényképeinek köszönhetően talán sikerül elérni, hogy ne felejtsük el Laczó Mihály nevét.
Szakál Veronika, történész
Munkácsy Mihály Múzeum
