A francia numizmatikai kutatásban jól ismertek XIV. Lajos veretei, így az érménk meghatározása hamar megtörtént. Mint kiderült egy 1/12-ed écu-vel (ejtsd: ekü) álltunk szemben.
Érménk előlapján a köriratban a LVD(OVICVS)·XIIII·D(EI)·G(RATIA)·FR(ANCIAE) ·ET·NAV(ARRAE)·REX (XIV. Lajos Isten kegyelméből Franciaország és Navarra királya) felirat szerepel. Az igen jó minőségű éremképen a fiatal uralkodó figyelhető meg togaban, fején babérkoszorúval. Az antik római mintára propagandisztikus célokat is szolgáló éremkép valójában azt kívánta megjeleníteni – ellentétben a későbbi páncélba öltöztetett típusokkal –, hogy az ifjú király országlása belső és 1659-től külső békében zajlott. A francia numizmatikai kutatás tulajdonképpen e szabványos éremkép alapján nevezi ezt az altípust écu au buste juvénile-nek (fiatal büsztös écu). Az érem hátoldalán a köriratban SIT·NOMEN·DOMINI·A· BENEDICTUM·1660 (Áldott legyen az Úr neve 1660) felirat olvasható. A háromliliomos, koronával ellátott francia királyi címerpajzs csücskében lévő, a körirattal ellentétes irányú a párizsi verde jegye, így érmünket is minden kétséget kizáróan itt verték.
Az eredetileg a 13. században, IX. (Szent) Lajos által aranycímletként létrehozott típus a hátlapon megtalálható francia királyi címerpajzsról (franciául: écu) kapta a nevét. Ezüstcímletként való megjelenésével 1580-tól számolhatunk, ekkor 1 arany écu-t 4 ezüst écu-vel feleltettek meg. Ezt követően az 1640. évtől már kizárólag ezüstcímletként találkozunk a típussal, ekkortól 1 écu névleges értékét 25 g tiszta ezüsttel, vagy 6,25 g tiszta arannyal tették egyenlővé, ami 3 tours-i fontot (az Ancien Régime pénzlába), vagy 60 sous váltópénzt jelentett.
Hogy mire volt elég 1/12-ed écu a kora újkori Franciaországban, arról az írott források tanúskodnak. XIV. Lajos korából tudjuk, hogy egy üsző és egy bika 15 écu-t, azaz 180 darab 1/12-ed écu érmet ért. Száz évvel később, az Ancien Régime végén 1/12-ed écu-ért már csupán egy tucat tojást lehetett vásárolni, azonban ekkor – a forradalom előestéjén – a pénz jelentős elértéktelenedésével kellett számolni.
Végezetül, felmerül a kérdés, hogy miként is kerülhetett egy Párizsban vert ezüstpénz Békéscsaba környékére. Véleményem szerint a legvalószínűbb magyarázat erre, hogy valószínűleg a – nagyszámú nyugat-európai katonát felvonultató – Szent Liga visszafoglaló háborúja (1683–1699) során, a gyulai vár környéki hadiesemények alkalmával kerülhetett a földbe érmünk. Szintén erre az időpontra utal egy, az érménk megtalálásától mindössze 600 méterre, 1979 folyamán felfedezett, mára elveszett, 1684-es záró évszámú éremkincs, amely kronológiailag nagyon jól illeszkedik feltételezésünkhöz.
Fülöp Máté régész
Munkácsy Mihály Múzeum
