Megyeri-Horváth Gábor a gyermekkorát Mezőmegyeren és Békéscsabán töltötte, tizennégy évesen elkerült Csabáról, Szegeden, majd Budapesten tanult és 2006-ban költözött haza véglegesen. A honvágya hívta haza, hiányzott neki a békéscsabai legkör, még úgy is, hogy egész Európát bejárta korábban.
– Már diákkorom óta festem Mezőmegyert és környékét. Miután hazajöttem újra rácsodálkoztam a térség szépségére – fogalmazott Gábor.
Hazatérése után gyakran járta Békéscsaba utcáit és fényképezte, rajzolta a városképet. A fényképeket a telefonjával készíti kiindulópontnak a festményeihez, nem azt másolja, kizárólag tanulmányként használja fel őket. Célja a város hangulatának megörökítése, és mint elmondta, sokfelé jutottak el Békéscsaba témájú képei.
– Próbálom népszerűsíteni a várost, például volt, hogy párizsi nagyövet vásárolta meg a képemet a budapesti kiállításomon – tette hozzá Gábor.
– Nagyon jól érzem magam itt és nagyon jó, hogy azt csinálhatom, amit szeretnék. Örülök, hogy ugrándozhatok a kedvenc témáim között – jegyezte meg mosolyogva.
Gábor a városi témájú festményei mellett, a saját családjának történetét feldolgozó, "Emléktöredékek" című festménysorozatát is elkészítette az elmúlt években, amiből nemrég kiállítás volt a Munkácsy Mihály Múzeumban és a Jaminai Közösségi Házban. Továbbá március 20-án, Mezőmegyeren is kiállítás nyílik ezekből a művekből, vagy mondhatni korlenyomatokból. Aktfestményeit pedig sokkal emblematikusabban dolgozza ki, igyekszik kifejezni a korunk társadalmi problémáit és jelenségeit, beleértve a mesterséges intelligenciát és a transzhumanizmust.
Vannak olyan békéscsabai, környékbeli, vagy Békés vármegyei témákat feldolgozó művészek, akiket Gábor nagyon szeret és tisztel, ilyen például Munkácsy Mihály, aki Párizsból történő hazatérése után megfestette Poros út című sorozatát. Többek között megemlítette a békéscsabai születésű Perlrott-Csaba Vilmost, aki Párizsban volt rendkívül sikeres művész, ezenkívül Jankay Tibor és a kondorosi származású Csernus Tibor neve is elhangzott a beszélgetésünk során.
– Csernus Tibor utolsó képein teljesen ledöbbentem, amiket Párizsban a kondorosi emlékeiről festett. Tulajdonképpen ő innen származott el és világhírű lett – emelte ki a festő.
Gábor úgy látja, hogy tárt karokkal várják Békéscsaba fiataljait a világ minden pontján, de azt is hozzátette, hogy a kivándorlás nagy érvágás a város számára, viszont örül annak, hogy sokan végül visszatalálnak és itt telepednek le és alapítanak családot.