A kiállítás megnyitóján a „Nézd!” és a „Tudod, ő a…!” felkiáltások törték meg a csendet, hiszen a sok mezőmegyeri látogató közül többen is ismerték a művész családját.
Az eseményt Szilágyi András művészeti író, filozófus, költő nyitotta meg, a képeket művészettörténeti, történelmi és szociológiai szempontból mutatta be, illetve Megyeri-Horváth Gábor családtörténetébe is adott egy kis betekintést.
– Egy hazatérő festő munkáit láthatjuk, amelyben kiemelendő az identitás és az azonosság keresése – fogalmazott a képekről Szilágyi András és a titkos találkozások kertjéhez, a forráshoz történő visszatéréshez hasonlította a művész ezen képeit. A festésmódot a figurális ábrázolás miatt realistaként jellemezte, de hozzátette, hogy a sfumato (fátyolos, füstös festésmód) azt érzékelteti, hogy a múlt a képeken keresztül a jelenbe tör és a jövőbe mutat.
A képek olajjal, vászonra készültek, de nem vastag és tömény, sokkal inkább lágy és légies képi világgal ábrázolva. A festmények között felfedezünk borbélyműhelyt, füstölőt, városi látképet, pont, mintha egy álomszerű fotóalbumba tekintenénk.
– Édesapám és nagyapám ikonikus figurái voltak Mezőmegyernek, ők voltak itt a borbély-, illetve fodrászmesterek – mesélt az alkotó a róluk készült festményekről, majd megemlítette, hogy a településen jól ismert postást is megfestette. A festmények álomszerű hatásáról azt mondta, hogy a Munkácsy Mihály Múzeumban bemutatott Emléktöredékek festménysorozatához hasonlóan itt is az elmosottság és a színkezelés az, amellyel ezt a hatást eléri. – Nagyon boldog vagyok, hogy itt, az otthonomban kiállíthatok, ezért is az a címe a kiállításnak, hogy Otthon – fűzte hozzá mosolyogva.
Galéria
