– Nagyon régóta tervbe vettem, hogy tető alá hozok egy kiállítást a régi mezőmegyeri képekből – mondja Kolarovszki Csaba gyűjtő. – Ugyanis mint minden fiatal, huszonévesen én is leinkább a jelenben éltem, de miután azóta történt egy s más a családomban, rájöttem, a múlt sokat jelent számomra. A kiállított képek által sok mindenre fény derül, hogy például mennyi mindent jelentett Mezőmegyer életében egy sport-, óvodai, iskolai vagy városi esemény. A képek önmaguktól mesélnek, emlékeket váltanak ki az emberekből.
Hozzáfűzi, 1927 és 1970-es évek végi közti időintervallumot fedi le a tárlat anyaga. Az egyik kvázi kakukktojás Megyeri-Horváth Gábor 1999-es festménye, amely a borbélymester nagypapájáról készült – nem mellesleg Gábor édesapja is településrész legendás fodrásza volt –, illetve a kiállítás szerves részét képezi egy lezuhant német gép darabjait és egy vitrinben mellé „csatolt” történet is (a rövid história a cikk végén olvasható – S. T.).
Domokos Ferenc és Kolarovszki Csaba – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Amatőr szinten kutatom Békés megye repülős eseményeit – teszi hozzá Domokos Ferenc. Többek között köztük van a megyeri eset is, amely a második világháborúban, 1944. október 6-án történt. Amikor a szovjet hadsereg benyomult Békéscsaba határába, német repülőgépek ellentámadásként próbálták megakadályozni az inváziót.
Elmondja, az egyik német gépet a szovjet vadászgépek Békéscsaba felett lőtték le, amelynek itt, Megyer szélén ért véget az útja. A repülő maradványai sokáig kint a határban voltak, amit a helyiek segítségével sikerült fellelni. Azt követően Csabival úgy döntöttek, a gép roncsoknak van helyük a tárlaton, hiszen azok is Megyer múltját képezik.
***
A vendégeket Lengyelné Zalai Erika intézményvezető köszöntötte; a kiállítást Boldog Gusztáv, 11 éve Mezőmegyeren élő fotográfus nyitotta meg; megtekinthető április 9-ig, a művelődési ház nyitvatartási idejében.
Galéria
***
Egy német repülőgép kényszerleszállása című története
A 2. világháború kezdeti éveiben hazánk területét még nem érintették közvetlenül harci cselekmények, akkor még a határainktól távoli fronton zajlottak. Az 1944-es év gyökeres változást hozott az angolszász bombázások megkezdésével, bár nagyobb bombázórepülő kötelék átrepülések már korábban is észlelhetőek voltak.
A román átállást követően a front rohamosan közeledett és 1944 szeptemberének utolsó hetében, az „aradi csata” elvesztésével érte el Magyarország határait.
1944. október 6-án a 2. Ukrán Front általános támadásával megkezdődött az úgynevezett „debreceni hadművelet”, amely a német Dél Hadseregcsoport bekerítését és szétzúzását célozta Észak-Erdély és a Tiszántúl területén.
Békés megye határát kelet felől a szovjet csapatok a hajnali órákban lépték át. Plijev tábornok lovas-gépesített csoportja az 53. hadsereg és a 18. harckocsizó hadtest erői áttörték a 3. magyar hadsereg védelmét.
Vitéz Heszlényi József tábornok a helyzet alakulása láttán elrendelte a visszavonulást a Tisza vonalára.
Békéscsabán a délelőtti órákban szovjet repülőgépek jelentek meg, amelyeket a földi csapatok katonái később a terepen követtek. A visszavonuló német-magyar alakulatok ellenállásának dacára gyorsan haladtak.
Délelőtt tíz-féltizenegy óra tájban északnyugat felől a német 2. csatarepülő ezred (Schlachtgeschwader2. „Immelmann”) Junkers Ju87 „Stuka” zuhanóbombázó és a 10. csatarepülő ezred Focke Wulf Fw190 F8 típusú repülőgépei érkeztek a visszavonuló csapatok támogatására és a szovjet előrenyomulás lassítására.
Velük majdnem egy időben érkeztek Békéscsaba légterébe a szovjet 177., 178. és a 179. gárda vadászrepülő ezred Lavocskin La-5 FN vadászrepülő gépei és a német repülőkkel heves légi harc kezdődött. Ekkor érte találat még bombái ledobása előtt a német 2. csatarepülő ezred 10. századának / 10.(Pz)/Sg.2 / Junkers Ju87 D3 „Stuka” típusú, T6+PU rádió hívójelű, Wnr. 131382 gyári számú repülőgépét.
A sérült géppel Hugo Sommer szakaszvezető pilóta és rádiós lövésze, Leonhard Wiesend szakaszvezető észak felé fordult és próbálta elhagyni Békéscsaba légterét. Az égő, füstölgő repülőgép azonban gyorsan vesztett magasságából. A tűz és a szerkezeti sérülések miatt egyre kevésbé volt repülőképes.
Szemtanúk elbeszélése alapján a pilóta megpróbált még Mezőmegyer előtt Kisréten leszállni, de a keresztben húzódó öntözőcsatornán nagy sebességgel keresztülszáguldva felvágódott, majd alkotóelemire szakadva összetört.
A Kocsis család tagjai már reggel óta az óvóhelyükön tartózkodtak szüleikkel és testvéreikkel. A repülőgép tőlük nem messze ért földet. Elmondásuk szerint, durva földetérés volt, hatalmas robajjal érkezett a gép. Az egyik kereke majdnem az óvóhelyükre esett. A faluból majd mindenki meglátogatta a roncsot és az elesett katonákat.
Kocsis Etelka néni így emlékszik:
„Ott feküdt az a két szép fiatalember. Nekünk mindig azt mesélték, hogy a németek szőkék, de ezek olyan szép barnák voltak mind a ketten. Nagyon szép ruhájuk volt, már ahol nem voltak megégve. Akkor láttam először német fecskenadrágot. Látszott rajtuk, hogy olyan civilizáltak. De nagyon sajnáltuk szegényeket, szörnyű látvány volt. Egyikük karóráját elvitte valaki, égett kezén meglátszott a nyoma. Később az egyik falubeli férfi, aki tűzoltó volt, és néhány segítője összehordta a szétszóródott kisméretű bombákat és felrobbantották”
Kocsis Judit rövid feljegyzése az esetről:
„Hrabovszki Miska bácsi földjére esett, ez Kisrét. Onnan 150 méterre a megyeri határ szélére, aztán egész a földünk végén. Teljesen széthullott és égett. A két német katona az utolsó pillanatig tüzelt a gépből. Szlávik földjükön lettek eltemetve.”
A tűz kialudt és a porfelhő elültével a környékről többen a helyszínre siettek. Az összetört repülőgépből a személyzet az erős bekötőhevederek ellenére kiszakadt. Egyikük még élt, de rövid ápolás után ő is elhunyt.
Gépük roncsa mellet Kocsis bácsi és sógora által lettek egyik éjjel eltemetve. Sírjuk egy ideig megvolt, de a környéken mozgó szovjet katonák nem nézték jó szemmel és egy alkalommal szétrugdalták.
A tanyák megszűnésével, a parcellák egybeszántásával a pontos helyszín felismerhetetlenné vált, de a szemtanúk visszaemlékezései alapján felelevenednek a régi részletek. Útmutatásuk alapján és a modern műszeres vizsgálat segítségével meghatározható lett a repülőgéproncs egykori helye.
A föld még mindig őrzi a széttört repülőgép apró darabjait, amelyek elvezethetnek a pilóták nyughelyéhez.
Domokos Ferenc
