Nem is kezdődhetett volna szebben a nap délelőttje Mácsai Sándor Zoltánnak, a Békéscsabai Hagyományőrző Kulturális Kör elnökének, minthogy a városi ünnepségen Békéscsabáért kitüntetést vehetett át. Ahogy a rendezvényen is elmondta, így a koncert előtt is, büszke, hogy egy olyan válogatott csapatba került, ahol Gedó György, az erőnléti edző, Pásztor Jóska, az irányító középpályás, Mlinár Pál, a koreográfus, Martin Gábor fotós és Várkonyi János festő a művészeti vezetők, ő pedig a tiszteletbeli játékos lett.
Hozzáteszi, persze esze ágában sincs pipázgatva hátradőlni a hintaszékében, de olyannyira nem, hogy az ünnepélyt követően öt perc múlva már az Öregházban tevékenykedett. „Ha egyszer úgy ébredek fel, hogy nem lesz semmi ötletem, akkor vége a dalnak” – vallja.
– A győri Hangraforgó együttes magyar költők megzenésített verseit adja elő – említi meg. – A duó nagy tisztelője Dinnyés Jóskának; mi több, bő 20 éve ő nevezte el a duettet Hangraforgónak, amely egyébként Radnóti Miklós szóalkotása: „A hangraforgó zeng a fű között...” – olvashatjuk Radnóti Majális című versében.
A koncert elején F. Sipos Bea és Faggyas László elmondja, 15 énekelt verset hoztak, amit két részben adnak elő. Az első etap a forradalom/szabadságharc jegyében zajlik, a másodikban a kedvenc költőik verseit éneklik. A hangverseny végén pedig Kossuth nóták csendülnek fel. Majd a gitárokon, hegedűn, furulyákon, ukulelén, lanton, ütőhangszereken varázslatos hangszerelésben szólalnak meg a dalok. Többek között a Nemzeti dalból egy pattogós, ír muzsikát gyártottak, amelyre simán táncolni is lehet(ne).