Fekete Péter neve Békéscsabán nemcsak egy név, hanem már szinte fogalom, a profizmus, az újítás, és a dolgok jobbá tételének a mestere Ő. Magyarország korábbi kulturális államtitkára a magyar nemzeti kultúra, művészi alkotómunka területén végzett kiemelkedő művészi értékteremtő munkája elismeréseként Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült nemzeti ünnepünk alkalmából.
Fekete Péter Jászai Mari-díjas rendezőt, előadóművészt, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatóját, a Békéscsabai Jókai Színház korábbi igazgatóját, cirkusz művészeti rendezőt a behir.hu az elismerés kapcsán arról kérdezte, milyen út vezetett idáig.
Talán 8 éves, ha lehettem, amikor civilkent, engedély nélkül otthonról elszökve, először manézsba léptem Szombathelyen. Orromba bekúszott a fűrészpor illata, s egy életre megfogott, elvarázsolt a hatalmas fehér piros cirkuszi sátor, a titkokat rejtő. A csodák világát időről időre házhoz hozó, a cirkusz világa. Aztán jött a tánc és a zene, vers és a báb minden, ami az emberből kiszabadulhat és érzelmeket mutat meg. Minden érdekelt, amin önmegmutatás, ami a szó, a mozdulat, a hang által megszólítja a túlsó oldalon ülőket, odafigyelésre, válaszadásra, könnyre vagy mosolyra készteti a figyelőt, a publikumot.
Gyerekkori álom megvalósítása, eltántoríthatatlan kitartással. Zsebpénzem vett bűvésztrükkökkel és ellesett mutatványokkal, ki mit tud megmérettetésekkel és szavalóversenyekkel. Szárnyaló fantázia, álomvilág párosult kőkemény kitartással. Aztán gyorsan jött a biznisz. 15-16 évesen már önálló műsor, eladható haknik sora. 17 évesen titokban megvett autó - turné busszá alakítva hangfalakkal, nyúllal rekvizitekkel. Balatonparti nyári turnék, önálló show egyszemélyes társulat, ahol te vagy a sofőr a technikus, a jegyszedő és a fellépő művész egyszemélyben. Csillapíthatatlan éhség a taps a nézők figyelmének felkeltése, koncentrálása, a napi 4 fellépés pár száz főnyi közönségének elvarázsolása céljából. Aztán 18 évese jön a rádöbbenés: ez mind kevés! Tanulni kell! Nyelveket, trükköket, színpadi gondolkodást. Cirkuszt, varietét, színházat. Pénzügyet és törvényeket, bizniszt és közfeladat ellátást. München - Cardiff, kamu és valós diploma. Kiutasítás és siker. Pénztelenség és kemény munka. Boldogító művészi munka és kényszerű megélhetésrobot. Eltökéltség, soha- fel-nem-adás. Ez volt az utam.
A klasszikus cirkuszművészet megújítása terén elvégzett munkája, rendhagyó rendezései, a magyar cirkuszművészet nemzetközi pozicionálása, terén elvégzett munkája egyedülállóak. Világviszonylatban elismerés övezi rendezői munkáját. A Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon megrendezett Lirycal Late Night Show rendezéséért "Firebird Production "nemzetközi díjat kapott. A világ cirkuszainak művészei menedzserek cirkuszigazgatók, mint a cirkuszi szakma megújítója, a klasszikus cirkusz egyik legjelentősebb rendezőjeként tartják számon, hogyan tanulta meg mindazt, amit átad a közönségnek, kollégáknak?
Alternatív művészi közeg és komoly szakmai társulatok, utcai fellépések és nagy színházi produkciók. Újabb es újabb közösségek, újabb es újabb kultúrák megismerése, folyamatos tanulás! Beszippantása mindennek, amit csak szembe fúj a szél.
Megadás, És megtanulni jól kezelni a testre ragadó dolgokat: lesöpörni, elhagyni, ami fájdalom, de beépíteni, amit építő elemként fújt rád, mint faleveleket a szél.
Megtanulni, elfogadni a másik igazát, érvelni a saját igazad mellet. Az érvek között a legfőbb: könyörtelenül megvalósítani amiról beszélsz. Nem csak dumálni, hanem megcsinálni. Nem győzködni a másikat, hanem megmutatni. Aztán egy csendes mosollyal, kicsit megemelt vállal, szét tett karral hátra dőlni: látod mondtam, hogy lehet. Közben megérezni a küldetésedet. Megérezni, hogy a tudásod antiatombomba. Képes vagy megváltoztatni, újraépíteni a világot. Szűk körbe, a családodban a gyermekeid a szeretteid által és nemzeti, de akár világviszonylatban is. Figyelnek rád az emberek és nem is kell tanítanod őket, csupán azzal ahogy élsz, ahogy alkotsz, bekúszik a téged figyelő ezrek bőre alá a változás. És jobb lesz a világ. ...
Az első varázspálcámat 10 éves koromban magam gyártottam. Bergman csőből. Tegnap, az Érdemes Művésszé válásom napján kaptam egyet Amerikából. Czeizler Ferenc a világhírű cirkuszigazgató/bűvész TIHANY unokája hozta el. Nekem! Sorsszerű pillanat, giga ajándék, egyben felemelt mutatóujj, a felelősségre ébresztés újabb ajándéka. Tegnap előtt azt gondoltam már fáradok, ma tudom, még van dolgom!
