Ha a békéscsabai majális-mozgást le kellene rajzolni, úgy festene: a megtelt táblát délelőtt a Pajtában, majd ebéd után a főtérén, illetve a ligetben tették ki képletesen.
(Szavazni is lehetett – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A Pajta ötletgazdái ezúttal egy retro május elsejét szerveztek az autentikus falusi környezetbe. Az érdeklődők számtalan lehetőség közül választhattak, jóformán idejük sem volt unatkozni.
A legkisebb ünneplők kipróbálhatták a trambulint, az óriáscsúszdát, kifesthették az arcukat, netán csillámtetoválást varázsoltak a karjukra; a nagyobbak dartsozhattak, megtekinthették/megvásárolhatták a kézműves termékeket is. És akinek már néhány évtized volt a háta mögött, az bizony sztorizott.
(Berta György Béla – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Nálam például első flashként a Trabant látványa ragadt be – nyilván érzelmi okokból kifolyólag, mert nekem is volt egy szürke kombim –, így a kelet-német automobilról faggattam többek között Berta György Bélát.
Belehúztam, ugyanis a békési biotermelő az élete során vagy féltucat Tarbit fogyasztott el. Elmondása szerint tizenéve nyűtte el az utolsót, amelynek egyszer még az első lökhárítóján is áthajtott, mert már annyira öreg volt a járgány.
– Még most is sokszor a keresem a Suzukiban a botkormányt – fűzi hozzá.
Maradva a közlekedésnél, a rendezvényen nagy sikert aratott a Tóbiás és Balambér nevű többállomásos ügyességi és játékos feladatokból álló, közlekedésbiztonsági élményprogram.
De a visszakacsintó ünnep hamisíthatatlan bukéját leginkább az ínycsiklandozó, az egész területen másfél méter magasságban kígyózó sült kolbász illata adta vissza.