Május 1-je egy kicsit bizarr ünnep. Egy kicsit olyan, mint a nőnap, amit a rendszerváltás után a Valentin nappal akartak kiváltani, de nem sikerült. Kettő lett belőle. Május első napja ünnepélyét (munkaünnepe; aki a szocializmusban nem dolgozott közveszélyes munkakerülőnek minősült) is szintén a rendszerváltozás után évekig próbáltuk elfelejteni, de a pompás idő és zöld parkok kombója mindig is nagy varázzsal bírtak. És néhány év múlva szép lassan, a kertek alatt visszatért május 1. bukéja.
Mindeki talált valami kincset magának, a háttérben Árgyelán Erzsébet – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ahogy szerda délelőtt a Pajta fele haladtam, számos mozgási/közlekedési lehetőséget láttam: valaki futva, valaki nem, valaki biciklivel, kocsival, dottóval közlekedve jutott el a helyszínhez. (Jó, a futók továbbhaladtak.)
– Én 1980-ban születettem, ebből kifolyólag a Kádár-rendszer utolsó évtizedében voltam kisgyerek – mondta Árgyelán Erzsébet, a Portéka Kézműves és Termelői Közösség vezetője. – Nagyon szép és boldog időszak volt. Hozzátette, Kétegyházán éltek, és akkoriban a májusfákat a fiúk a menyasszonyuk háza elé állították.
– Valamikor az anyai nagypapám volt az állomásfőnök a faluban – folytatta. – Egyedül a vasútnál volt emeletes, egészen pontosan szolgálati ház. Anyuék fönt laktak a másodikon, és amikor apukám udvarolt neki, a barátaival valami bokrot kivágtak és fölvitték a másodikra. De a tatám olyan mérges lett, amikor meglátta, mert neki kellett levinni. Ma viszont a májusfákat többnyire az önkormányzatok állítják.
Fellépett az Energy Dance Cool is – Forrás: Energy Dance Cool
Meg az általános iskolások! Ugyanis a kézművesek mellett, a Pajta bejáratánál a rendezvény alatt négy májusfa pompázott. A város négy osztálya (a Petőfiből kettő is) állított májfát. Petrovszki Szilvia, a Jankay 2/c osztályfőnöke elmondta, szavazni lehet a legszebbre, és amelyik osztály nyer, annak egy jó uzsonnára való, azaz 30 ezer HUF üti a markát.
Mező Pisti fotográfus István nevű édesapja a hetvenes-nyolcvanas évek május 1-jéit legtöbbször a munkahelyén, a BÉKÖT-nél vidámságban töltötte. Délelőtt vonultak, ami noha kötelező volt, de mindig égette egy jó kötegnyi sültkolbász- és sörjegy a zsebében, amit napközben a vállalatnál beválthatott. „Akkor összetartóbb volt a csapat – jegyezte meg –, ha költöztél, akkor mindig jött az egész brigád segíteni pakolni”.
Galéria
Közben kint folyamatosan zakatoltak a szabadidős programok fő kellékei, az ugrólóvárak, készültek az epres-málnás-citromos vattacukrok, sült a csabai kolbászka, a Pajtában traktoros, delfines, hercegnős csillámtetkókat lehetett rendelni, továbbá – nemcsak a fiúk – katonai bemutatón vehettek részt. A DJ-k megállás nélkül tolták a zenét, de miután a ’90-es évek után születtek, így nem sok retro május 1-jei élményük van.
A budapesti születésű Szabó Miklósnak azonban igen! Részt vehett az 1956-os forradalom utáni, közvetlen első kádári május 1-jén, ahol mintegy 400 ezren gyűltek össze a Hősök terén.
– A Ganzban voltam ipari tanuló, de mint néptáncos léptem fel – mesélte. – A dísztibünön ott volt Kádár János, Münnich Ferenc, Marosán György és a többi vezető, akik nagyon megtapsoltak bennünket. S hogy mi szél fújt Csabára? Hát a szerelem, ugyanis itt, a Nagy Sanyiban voltam katona.
