Kultikus helyek Csabán: A Narancs Klub

2020. december 8. 15:32 | Such Tamás

Sorozatunkban jónevű ex, illetve még pulzáló csabai klubokat mutatunk be. Ezúttal a Szent István téri Narancs Klubot szúrjuk kultúrvillánkra.

Nincs könnyű helyzetben a krónikás, ugyanis a 1991 októberében megnyílt legendás pinceintézmény alapítóatyái nem szeretnék feltépni az eddig még be nem hegedt sebeket, vagyis nem nyilatkoznak.

„Írd meg, hogy milyen jó volt!” – kapom az ukázt.

Könnyű helyzetben a krónikás. Mivel a debütáló bulitól kezdve követhette a Narancs Klub tündöklését és kevésbé tündöklését. Mindenesetre akkoriban országszerte alakultak meg az ahhoz hasonló klubok.

Szóval én is ott voltam a nyitóbulin, Deutsch Tamás is, és vagy még százan. A magam 19 évével szinte a legfiatalabb voltam az arcok közt; s a dolog pikantériája, hogy amikor 10 év múlva letévedtünk, egy 19 éves már öregembernek számított. De akkoriban még más muzsikát fújtak a mélynyomókból.

 

Egyelőre lakat alatt a Narancs – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Egyelőre lakat alatt a Narancs – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

A kezdetekkor alter- és rockhangversenyek is voltak. Többek között fellépett az akkoriban még ismeretlen, punkban utazó Tankcsapda, jó néhány országos banda, illetve helyi kezdeményezések. De állítólag a Kispál és a Borz domborított a legnagyobbat – fullos is volt a táncparkett.

És akkoriban a DJ-k még kemény riffeket toltak, amire az emberek őrülten hadbangeltek a tánctéren, miközben a hangerőtől csípő magasságban repültek a sörös üvegek, és vágni lehetett az L-alakú teremben a füstöt, amely egy ilyen helyen alap volt. (A pulton túl volt egy biliárdasztal, ahol az egyik haverom még Orbán Viktorral is játszott.)

A Narancs az a helyiség volt, ahova senki sem járt, miközben hajnal kettő körül már mindenki leesett valahonnan (még a Fügéből is), és alig lehetett mozdulni a vidám arcoktól. Jó is volt az; fiatalok és szépek voltunk, nem fájt a lábunk és a végig mulatott éjszakát követő néhány órás alvás után másnap kipattantunk az ágyunkból.

Idővel, úgy 1994. körül a zenei étlap némileg bediszkult. A cukorkás, funkysabb harmóniáknak köszönhetően változott a közönség. Mi több, a rockerek átigazoltak az ex Kert Mozi árnyékába, a KO-ba.

 

2020 januárjában a Müller Péter Sziámi AndFriends lépett fel – Fotó: behir.hu/Such Tamás

2020 januárjában a Müller Péter Sziámi AndFriends lépett fel – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

Általában a fejek nagyrésze csajozni/emberezni, poharazni és egy páran bunyózni jártak le. Annak idején a tömlőcöt megjárt rokonoknak nagyapáink mindig azt mondták, hogy nem is férfi az, aki még nem ült börtönben. Ezt a jelen esetben úgy konvertálnám, hogy akit még nem vertek orcán a pincében (vagy az utcán), az biztos, hogy nem járt a Narancsban. Na persze ez túlzás, de…

De például az egyik hosszúhajú, napszemüveges haverom egyszer egy hölgyike popóját megcirógatta, mire az embere egy balcsapottal akkorát behúzott neki, hogy az szegény nyomban elterült a padlón. És nemhogy felállt volna, hogy viszonozza a gesztust, hanem az asztalok alatt elkezdte négykézláb keresni a napszemcsijét.

A pultosok nem győzték a tömeget. Volt, hogy fél óráig kellett sorba állni egy-egy szörpikéért. Az egyik hajnalban egy másik haveromnak elfogyott a pénze, kiszámolta, hogy körülbelül mennyibe kerülhet 5 cent sör és kimérték neki.

De olyan is előfordult, hogy amikor monstre közgyűlés volt a szomszéd fiókparlamentben, ergo a napirendi pontok taglalása csütörtökről áthajlott péntekre, a fáradt döntéshozók nem egyszer leszaladtak a „Déligyümölcsbe” kifújni a levegőt. Ilyenkor általában a hivatal protokollfőnöke ment utánuk. Arany idők voltak: minden rendes csabai arcnak a kocsmában kezdődött a cselekmény.

Hjajj… a diszkóból techno lett, amit nem szép dolog egy jóravaló kricsmóval megtenni. (Milyen érdekes, hogy a ’90-es évek jó kis gityótémái még mindig jobban ülnek a fülnek, mint a nullás évek elektronikus muzsikái.)

 

Mézes Zsolt – Fotó: behir.hu/Such Tamás

Mézes Zsolt – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

És a kör bezárult: ahogy mondtam, először rock-koncertek, később rock-diszkó, majdan szimpla technós bulik, majd sokáig csönd uralta az alagsort. Bő két éve a jó öreg falak közé ismételten visszatértek a koszos kvintek, sátáni kacajok, vad lányok stb. Hála Mézes Zsolt koncertszervezőnek.

Zsoltit 2018 nyarán keresték meg a Narancs üzemeltetői, hogy szálljon be zenekarszervezőként az üzletbe. A dolog pikantériája, hogy anno a Déligyümölcs Italkimérő és Tánctér Objektum miatt zárták be a KO-t, mondván, elég egy ilyen hely a városban. Miközben ő a KO-t komálta, ebből kifolyólag a másikat kevésbe. Most meg ő a Narancs.

Március végén lett volna egy óriási trash metál-dobása, a német Necronomicon + négy hasonlatos stílusban zúzó egyesület érkezett volna a Szent István téri alagsorba, amelyet ma már Narancs Rock Cafénak hívnak.

De hol pandémia van, ott pandémia van…

FEL